Felbocsátása után öt hónappal máris két új bolygót fedezett fel a NASA exobolygóvadász űrszondája.
A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) a napokban felfedezett egy szuperföldet és egy forró földet 60, illetve 49 fényévnyi távolságban lévő naprendszerekben. Ezek az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által áprilisban útnak indított műhold első felfedezései.
A TESS két éven át tartó, mintegy 337 millió dollárba kerülő missziójának célja, hogy a csillagászok kibővítsék az exobolygók, a távoli csillagok körül keringő világok katalógusát.
A Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói bejelentették: 60 fényévnyi távolságra felfedezték a Pi Mensae c nevű szuperföldet, amely 6,3 naponta kerüli meg csillagát. Az LHS 3844 b nevű bolygó egy forró föld, amely 11 óránként tesz egy kört a csillaga körül. A Pi Mensae c felszíne szilárd vagy vizes, mivel az ilyen bolygók összetétele vegyes – mondta Martin Spill, a NASA TESS-programjának kutatója.
A szakértők szerint a két exobolygó túl forró ahhoz, hogy élet lehessen rajta, de Sara Seager, a TESS tudományos igazgatója, az MIT munkatársa szerint még számos felfedezés várható a műholdtól. „Várunk és meglátjuk, mi mást fedez fel a TESS. Tudjuk, hogy vannak odakint bolygók, szétszóródva az éjszakai égbolton arra várnak, hogy megtaláljuk őket” – tette hozzá.
A TESS elődje, a Kepler űrteleszkóp munkáját folytatja, amely mintegy 3700 exobolygót dokumentált az elmúlt 20 évben, és amelynek hamarosan elfogy az üzemanyaga. A NASA arra számít, hogy többezernyi, korábban ismeretlen világot tár fel a TESS, köztük talán több száz lesz Föld- vagy szuperföldméretű, tehát nem nagyobb, mint a Föld méretének kétszerese. A szakértők szerint ezeknél a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy felszínüket sziklás kőzet vagy óceán borítja, és ezeknél a legnagyobb az élet kialakulásának esélye.
A TESS az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az egész égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami olyankor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.
A nagyjából személyautó-méretű űrszonda fedélzetén négy nagy látószögű távcsövet helyeztek el. A négy távcsőbe eltérő irányú, de egymással szomszédos területekről érkezik a fény, és együtt 400-szor nagyobb területet észlelnek egyidejűleg, mint a Kepler űrszonda által eredetileg vizsgált égboltrészlet. Az űrszonda egy olyan bolygókatalógus létrehozását teszi lehetővé, amely révén a Földön és az űrben lévő többi teleszkóp sokkal részletesebben fog tudni vizsgálni egy-egy égitestet.
A felfedezett bolygók további tanulmányozásának kulcsszereplője valószínűleg a Hubble űrteleszkóp utódjaként számon tartott James Webb űrtávcső lesz, amely a tervek szerint 2020-ban kezdi meg működését. Az infravörös tartományban érzékelő eszköz – több egyéb funkciója mellett –0 képes lesz az exobolygók légkörének tanulmányozására is, olyan gázok után kutatva, amelyek a földi értelemben vett élet jelenlétére utalhatnak.
