Mire ügyeljünk, ha az unokákkal nyaralunk?

Látogatás a Vasúttörténeti Parkba, kirándulás a Kékestetőre vagy néhány napos fürdőzés a Balatonban – életre szóló élmény lehet gyermekeknek és nagyszülőknek egyaránt. Pár apróságra azonban érdemes odafigyelni, hogy az álomnyaralásból ne legyen végül rémálom.

Hagyjuk a szülőket végre otthon, és éljünk meg közös kalandokat a felcseperedett unokákkal – csapnak a homlokukra a nagyszülők tömegei a forrónak ígérkező nyár beköszöntével. A csalad.hu a hongkongi South China Morning Post nyomán azokat a buktatókat szedte össze, amiken a jónak induló pihenőprogramból stresszel teli erőlködés lehet.

Először is már a tervezésbe is érdemes bevonni az unokákat, és közösen kiválasztani az úti célt. Persze helyén kell kezelni a kicsik kívánságait, hiszen ők még nem tudják, hogy mikről nem tudnak, így ha csak annyit említünk nekik, hogy „és akkor elmegyünk a tihanyi apátságba”, vélhetően nem kezdenek hangos üdvrivalgásba. Azonban ha körülírjuk a kirándulás látnivalóit, izgalmait, már sokkal valószínűbb, hogy nagy kedvvel ülnek a kocsiba a nagyszülőkkel. Persze érdemes azzal kezdeni, hogy hova is menjünk inkább: városba vagy falura, strandra vagy a hegyekbe, a közelbe vagy az ország egy távoli pontjára. Fontos szem előtt tartani a gyermekek életkorát a helyszínek kiválasztásakor is. A hároméves kislány vélhetően nem nézi végig a sümegi vár egyik termében vetített harcos filmet, a 7 éves fiút azonban lehet, hogy még a második körben sem lehet kihuzigálni a hűvös helyiségből egy jó rántott hús ígéretével. Nagyon fontos, hogy indulás előtt rápillantsunk az időjárás-előrejelzésre, és legyen tervünk az esőnapokra is, mivel a szűk szállodai szobában 4 óra folyamatos tévézés után a legizgalmasabb mesefilm is unalmassá válik.

Persze a nagyszülők jól ismerik az unokáikat, azonban indulás előtt mégis érdemes elbeszélgetni a szülőkkel, vagyis a „gyermekekkel”. Van-e olyan ételallergiája az ifjoncnak, amiről esetleg nem tudunk, van-e utazással kapcsolatos félelme, igénye a kicsinek (mondjuk óránként szeret nyújtózni egyet a parkolóban, vagy éppen ellenkezőleg, egyenesen utálja a feleslegesnek tűnő pihenőket). Mikor fekszik le nyaraláskor, és mikor szeret felkelni, saját zsebpénzét költheti-e kedvére, vagy azért figyelni kell rá, hogy ne essen túlzásokba. Milyen szabályok vonatkoznak odahaza a tévézésre, az esti mobilozásra, a fürdésre, ezeket az apró információkat érdemes már indulás előtt összegyűjteni.

Ha már a köztes generációval túl vagyunk a mindennapi élet átbeszélésén, folytatni kell ezt az unokákkal is. Nagyon fontos, hogy tudják, mire számíthatnak a közös nyaraláskor az alvástól, a szobaelosztáson át az étkezésekig. Nem szabad persze katonás rendszabályokat felállítani, mert akkor szinte mindenkinek elmegy a kedve az utazástól, azonban a gyermekek életkorának megfelelően érdemes átbeszélni, hogy miként is nézhet majd ki a közös szórakozás, hogy elkerüljük a „bezzeg anyu ezt mindig megengedi” kezdetű reklamációkat a bolti vásárlás vagy az éjszakai chatelés okozta konfliktushelyzetekben.

A hongkongi lap tanácsai között szerepel, hogy hagyjunk mindenkinek egy kis szabadidőt. Jó ez a fiataloknak is, akik kicsit ejtőzhetnek a szállodai szobában, vagy ha már olyan korúak, megehetnek egyedül egy fagyit a közeli cukrászdába. Fontos a pihenés, a feltöltődés mindenkinek, hogy aztán nagyobb kedvvel üljön újra a vacsoraasztalhoz, vagy kezdjen hajókirándulásba a társaság.

A közös nyaralások arra is nagyszerű lehetőséget biztosítanak, hogy a szülői felügyelet és – jószándékú – közbeavatkozás nélkül beszélgethessen egymással a két generáció. Meséljünk a fiataloknak történeteket az életünkről, és hallgassuk meg őket is! Így ismerhetjük meg igazán egymást, és kerülhetünk közelebb a másikhoz.