Miért ne vegyünk kutyát a „kutyaboltból”!
Alaposan nézzünk utána, hogy a valóságot olvashattuk-e a hirdetésekben, ne a négylábú gyermek megvásárlását követően döbbenjünk rá, átvertek minket
A felelős állattartásról szóló cikksorozatunk előző részeiben már többször írtunk arról, hogy ha valaki „szőrös gyerekre” vágyik, akkor annak a legszerencsésebb módja az örökbefogadás. Egyrészt sokszor szó szerint is életet mentünk, másrészt hosszú évekre szóló hűséges társat kapunk cserébe. Arról is részletesen beszámoltunk, hogy lehet akár fajtatiszta kutyához vagy macskához jutni egy-egy állatmenhely segítségével. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor a leendő gazdik ragaszkodnak ahhoz, hogy törzskönyvezett állat kerüljön a családba. Azonban a papír sem jelent mindig teljes garanciát az egészséges és boldog évekhez.
Tetszik vagy sem, a 21. század az internetes vásárlás korszaka: ma már a web segítségével szerezzük be az elektronikai cikkek nagy részét, de márkás ruhákhoz és cipőkhöz is sokkal olcsóbban juthatunk egy-egy erre specializálódott áruház segítségével, sőt a nagybevásárlásokat is elintézhetjük az időt rabló sorban állás nélkül. Sajnos sokszor a háziállatok esetében is működik ez a „beszerzési” módszer: rengeteg kutyát és macskát kínálnak az egyre népszerűbb apróhirdetési oldalakon. Ha egy leendő (és naiv) gazdi beírja az internetes keresőbe, milyen fajtájú kölyköt keres, a hirdetések többsége ezekre az oldalakra irányítja az érdeklődőket. Az itt található apróhirdetésekben pedig az a közös, hogy szinte fillérekért, általában 5–15 ezer forintos áron „kínálják” az apró életeket. Bár nem jellemző, de az is előfordul, hogy törzskönyvezett állatokat ígérnek cserébe, ami az árérzékeny magyar vásárló számára akár még főnyereménynek is tűnhet.
De mint minden talmi dolog, ez is csak első látásra tűnik csillogónak! Az ilyen hirdetések többsége mögött az úgynevezett szaporítók állnak. Az ő céljuk az, hogy minél alacsonyabb költséggel, minél több kölyköt dobjanak – mindenféle kontroll nélkül – piacra. Ez már első hallásra is elég visszataszítónak tűnik, de ha jobban a dolog mélyére ásunk, akkor valóban pokoli bugyrok tárulnak fel a szemünk előtt. A szaporítók ugyanis sokszor telepeken (vagy akár túlzsúfolt házakban) dolgoznak, nem néhány állatot, hanem akár több tucatot is tartanak, sőt sokszor 4–5 fajta is szerepel a „kínálatukban”. Elsődleges céljuk a lehető legnagyobb profit elérése: ennek érdekében a szerencsétlen szukák egy évben több almot is világra hoznak. Teszik mindezt minimális egészségügyi felügyelet mellett, de az esetek többségében még ezen is spórolnak. Így nem csoda, hogy a szaporítóknál „futószalagon” született állatok sokszor genetikai, idegrendszeri vagy egyéb súlyos betegséggel jönnek a világra, amiről persze a leendő gazdikat nem tájékoztatják… Amikor néhány hónaposan, vagy akár néhány évesen szembesülnek a szeretett állat betegségével, akkor hiába van törzskönyv a kezünkben, azzal már mit sem ér az ember. (Arról nem is beszélve, hogy a szaporítók ilyenkor „természetesen” már nem érhetők el a korábbi telefonszámokon.)
Ezt a tortúrát azonban elkerülhetjük, ha nem szaporítótól, hanem valódi tenyésztőtől szerezzük be az új családtagot. Bár így tíz- vagy húszszoros árkülönbséggel számolhatunk, ez az első hallásra horribilisnek tűnő összeg eltörpül majd a szaporítóktól származó kisállatok orvosi ellátására fordított költségeihez képest. A tenyésztők ugyanis gondos odafigyeléssel választják ki a szülőket, így mind fizikailag, mind mentálisan egészséges utódok születnek. A kiválasztás során odafigyelnek a legapróbb részletekre, több szűrővizsgálatot is elvégeznek az érintett szukán és kanon annak érdekében, hogy minden szempontból normális kölykök jöjjenek világra. A tenyésztőknél nem fordulhat elő, hogy évente több alom születik egyetlen szukától, így ők is teljes, boldog életet élhetnek, ellentétben a szaporítóknál kihasznált társaikkal. Ez persze azzal is együtt jár, hogy néha hónapokat vagy akár (előjegyzéssel)1–2 évet is várnunk kell a kiszemelt kölyökre.
Az is fontos különbség a tenyésztők és a szaporítók között, hogy míg utóbbiak bárkinek eladják „portékáikat”, addig a tenyésztők válogatnak a gazdijelöltek között.
Elsőre ez akár visszatetszőnek is tűnhet a százezres nagyságrendű árak mellett, de valójában a kutya/macska érdekét szolgálja, hogy olyan családba kerüljön, ahol valóban megfelelő körülmények között tudják felnevelni. Másrészt a jó szemű tenyésztő azt is ki tudja szűrni, hogy ne kerüljön szaporítók kezébe egy-egy kölyök.
Majdnem utolsó lépésként – minden jogi szempontnak megfelelő – adásvételi szerződés és származási lap (törzskönyv) átadásával kerül új gazdihoz a kölyök. A szerződés természetesen tartalmazza a féregtelenítéssel, oltásokkal, mikrochippel kapcsolatos információkat, de egyebek mellett ebben szabályozzák a vételárral, a szavatossággal, a fedeztetéssel és a visszavásárlási joggal kapcsolatos adatokat is. Azért csak majdnem utolsó lépés a szerződéskötés, mert a lelkiismeretes tenyésztő – tanácsokkal segítve az új gazdit – ezután is igyekszik követni a tőle származó kölykök sorsát. Ez a sors azonban már leginkább tőlünk függ, bánjuk vele felelős állattartóhoz méltón!
Fotók: Shutterstock
Stílusvadászattal kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: stílusvadász
