A Balaton-felvidék számos művészt, filmrendezőt, színészt megihletett. A Balázs Béla-díjas filmrendező, Fekete Ibolya is itt találta meg azt a helyet, ahol pihenhet és ahol családja történetét a leghitelesebben bemutathatta legutóbbi filmjében.
A rendező, forgatókönyvíró Fekete Ibolya ha csak teheti, a Szent György-hegy keleti oldalán lévő présházában tölti szabad idejét. Attól néhány kilométernyire, Lesenceistvándon forgatta az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet, amely érzése szerint valójában nagyon sok ember története.
A családregény eredetileg a Partiumban játszódik, azonban ott hiába keresgélt, mára nem maradt semmi a nagyváradi gazdagok nyaralóiból, szecessziós villáiból. A dédszülei, nagyszülei, szülei életét feldolgozó filmhez méltó helyet a lesenceistvándi szőlőhegyen, a kápolna közelében talált.
Azt mondja, Közép-Kelet-Európában mindenkit össze-vissza dobált a történelem, de a családi történetek rejtve vannak máig. Ezért is érezte úgy, hogy családjának hétköznapi hányattatásait el kell mesélnie, mielőtt minden emlék eltűnik.
Mint meséli, ötven éves elmúlt, amikor elkezdte érdekelni a család története. Szerencséje volt, édesanyja hosszú életet élt, sokat tudott még átadni a letűnt korból. Halála után évek teltek el, mire a rendező hozzáfogott a különös örökség feldolgozásához. Szerette volna lezárni ily módon a huszadik századot, azt, amiből alig maradt mára valami és azt, ami az övé volt, úgy, ahogy az övéi megélték.
A rendezőnő örökölt alaptermészetét tükrözi a drámaisága mellett is humoros film. Ahogy szülei is tudomásul vették a veszteségeket és humorérzéküket megőrizve hallatlan életerővel léptek tovább, számára is ez lett a minta, a példa. Talán ezért is választotta a cseppet sem nőies pályát, a filmrendezést.
