Nem emeli meg drámaian a vércukorszintet a kései vacsora, vagyis szimpla városi legenda, hogy aki későn eszik, hosszabb távon kockára teszi egészségét – állítja egy japán kutatócsoport. A távol-keleti szakemberek hozzáteszik ugyanakkor azt is: az nagyon nem mindegy, hogy mivel tömjük tele lefekvés előtt a gyomrunkat.
Két órát érdemes hagyni a lefekvés és a vacsora, pontosabban az utolsó főétkezés előtt – ajánlja nagyon sok szakember, egészséges életmódra törekvő ember és szaklap. A valóságban azonban az ilyen általános tiltásnak nincs sok haszna, legalábbis egy japán kutatócsoport most publikált és a csalad.hu által ismertetett vizsgálata szerint. A 120 perces „emésztési” időszakot azzal indokolják, hogy hosszabb távon egészségügyi kockázatokkal jár, sőt akár a rák kialakulásának kockázatát is növeli, ha valaki nem hagy magának elég időt lefekvés előtt.
A japán Okayama Egyetem Egészségügyi Karán arra voltak kíváncsiak, miként befolyásolja az alvás előtti vércukorszintet a korai vagy a kései étkezés. Két csoportot vizsgáltak, az egyik figyelembe vette a kétórás szabályt, a másik viszont nem (a szigetországban általánosan elfogadott szabály, hogy hetente legalább háromszor érdemes megtartani ezt a várakozási időt). A BMJ Nutrition, Prevention and Helath című szaklapban publikált cikk szerint 1573 egészséges középkorú vagy idősebb embert vizsgáltak a nyugat-japán Okayamában még 2012 és 2014 között. A vizsgált csoport tagjai közül egyetlen személy sem szenvedett cukorbetegségben, vagy azzal összefüggő betegségben, kétharmaduk hölgy és többségük 65 esztendősnél idősebb volt. A kutatók nem pusztán az étkezés időpontjára voltak kíváncsiak, azt is feljegyezték sok más mellett, hogy az egyének hány kilogrammot nyomtak, mennyire ettek zsíros ételt, milyen sűrűn végeztek testmozgást és dohányoztak-e. Az étkezés hatását vérvételekkel, pontosabban a vér HbA1c (glikohemoglobin) szintjével ellenőrizték hónapokon keresztül.
A vizsgált csoport kisebbik fele tért nyugovóra rendszeresen a kétórás „szabályon” belül. Az eredmények azonban nem mutattak jelentős változást az évek alatt. A résztvevők átlagos HbA1c-szintje 2012-ben 5,2 volt, ami mindössze 5,58-ra emelkedett a vizsgált időszakban. És ugyanez a lassú növekedés volt tapasztalható azoknál, akik szigorúan betartották a 120 perces szabályt, és azoknál is, akik erre nem fordítottak túl nagy figyelmet. A tudósok arra a megállapításra jutottak a jelentős mennyiségű adat feldolgozásakor, hogy néhány év távlatából nem mutatkozik különbség a két csoport glikohemoglobinszintje között, vagyis a vizsgált személyeknél és időszakban nem volt hatással az érintettek egészségére az étkezés időpontja. Az sem lett rosszabbul, aki evés után tért nyugovóra.
Találtak azonban olyan tényezőket, amelyek jelentősen tudják emelni az egyén vércukorszintjét, veszélyeztetve egészsége későbbi állapotát. Ilyen a magas vérnyomás, az alacsony fizikai aktivitás, az alkoholfogyasztás. Éppen ezért azt tanácsolják, sokkal fontosabb lehet az életmódváltás annál az egyetlen dolognál, hogy valaki mikor eszik elalvás előtt. A kutatásról beszámoló brit Independent című lap azt is megjegyzi, az étkezés időpontja csak egy dolog, az sem mindegy, hogy mivel tömi meg magát a nap utolsó étkezésén az ember. A nehéz, zsíros ételek jelentős része önmagában is egészségtelen, lefekvés előtt fogyasztva pedig megzavarhatja a pihenés minőségét. „Nagyobb figyelmet kellene szentelni az elfogyasztott étel mennyiségére és összetételére, hogy a pihenés minősége optimális legyen. Emellett el kell hagyni a dohányzást, meg kell szabadulni a túlsúlytól. Ezek ugyanis sokkal nagyobb hatással vannak az egészséges emésztésre, mint bármilyen általánosan meghatározott időkorlát” – írják a kutatás japán készítői.
