Az édesvizű tavak bocsátják ki a légköri metán több mint egyötödét egy friss svájci tanulmány szerint.
Korábban úgy vélték, a metán csak oxigénmentes környezetben termelődik, például tavak fenekének oxigéntől szinte elzárt üledékrétegeiben.
A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói kétévi terepmunkával megállapították, hogy valójában a tavak oxigéngazdag, szélborzolta felszíne jelentős mennyiségű metánt termel.
Az eredmények váratlanul érték a kutatócsoportot, mely Aargau kanton Hallwil-tavának felszíni, ötméteres vízrétegében mérte meg a metán koncentrációját és kibocsátását.
„Valami nagyszabású megy végbe a felszíni vizekben, amire eddig senki sem figyelt” – mondta Daniel McGinnis, a tanulmány társszerzője.
Az óceánok felszíni vizeiben is mértek hasonló jelenséget, ám az nagyjából ezerszer alacsonyabb koncentrációt mutat.
Noha a Földön az édesvizek borította felület kisebb, mint az óceánok vízfelülete, metánkibocsátásuk ugyanakkora a svájci tudósok szerint.
A Hallwil-tó évente mintegy 25 tonna metánt bocsát ki, úgy vélik, ennek 90 százaléka a vízoszlop felső, ötméteres rétegében képződik. A jelenség a tudósok szerint más tavakban hasonlóan megy végbe.
Lehetséges tehát, hogy a tavak hatalmas metánkibocsátók, sokkal nagyobbak, mint korábban becsülték. A jelenség oka egyelőre nagyrészt ismeretlen.
A tó metántermelését összehasonlították a szarvasmarhákéval is, ami jelentős forrása a légkörbe jutó üvegházhatású gáznak. A hozzávetőleg 10 négyzetkilométert borító Hallwil-tó évente annyi metánt termel, mint egy 240 szarvasmarhából álló csorda.
A Nature Communications című szaklapban közölt kutatás szerzőinek feltevése szerint a tófelszín metánkibocsátásának egyik forrása az algák lehetnek. Említik az okok között a tavak oxigénszegény zugait, melyek „metáninkubátorként” működhetnek.
