Gyertyaszentelő napján, február 2-án valószínű, hogy miután esős, borús időt jeleznek a meteorológusok, a medve nem fekszik vissza a barlangba és jelzi, hogy közel a tavasz.
Ezzel a nappal kapcsolatban több népi hiedelem is ismert. Ha derült az ég és szépen süt a nap, enyhe a levegő, akkor visszamegy és folytatja az alvást. Érzi, még nincs vége a télnek, mert havas förgetegek, csikorgó hidegek lehetnek. Ha viszont hideg időt talál, kinn marad, mert úgy véli, hogy rövidesen megenyhül az idő. Amíg Magyarországon a barnamedve árnyékát figyelik, addig az Egyesült Államokban az úgynevezett mormotanap nagyon népszerű hagyomány.
A népi jövendölés szerint legalább ennyire fontos szerep tulajdonítható a pacsirtának is: „Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni.” Már a régi rómaiaknál is tavaszkezdő napnak számított. A keresztyén egyháznak is fontos ez a nap, hiszen február másodikát 494-ben Gelasius pápa vezette be ünnepként, mert Szűz Mária Jézus születése utáni negyvenedik napon ment a főtemplomba, hogy tisztulását égő gyertya mellett ülje meg. Ezen a napon a hívek körmenetet tartanak. A szentelt gyertyának fontos szerepe van a néphitben.
