Rendhagyó múzeumtörténeti kiállítás nyílt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Skanzen Galériájában még múlt héten, a tárlat 50 személyes történeten keresztül mutatja be a szentendrei Skanzen elmúlt 50 évét – számolt be az MTI még múlt csütörtökön.
A távolabbi múlt mellett a közelmúlt tárgya is bemutatásra kerülnek. „Bemutatjuk a 20. század nagy változásait, az átalakult falut, annak társadalmát és kultúráját. Ezért kutatjuk a kockaházat, a mozit, a téeszt, az ingázást. Ezért gyűjtjük azokat a tárgyakat, amelyek az elmúlt évtizedben meghatározták a falusi életmódot, legyen szó divatról (otthonka), mobilizációról (személygépkocsi), megváltozott táplálkozási szokásokról (zacskós tej) vagy éppen a kommunikációról (televízió)” – olvasható Sári Zsolt, a múzeum főigazgató-helyettesének bemutatója a honlapjukon.
Cseri Miklós főigazgató csütörtöki köszöntőjében felidézte, hogy míg kezdetben a mentés, megőrzés volt az intézmény fő tevékenysége, idővel megjelent az oktatás, közművelődés feladata is, mára pedig a múzeumban összegyűjtött, megőrzött és közrebocsátott tudás elkezdett visszaáramlani, visszasugározni a társadalomba. A Skanzen 50 című kiállításról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendhagyó tárlat „50 különféle ízből áll össze”, nem kronológiát követ, hanem életérzésekből fakad. Legfontosabb jellemzője, hogy 50 visszaemlékező személyes történetéből áll össze a múzeumtörténet. A tárlat tablóin egykori és jelenlegi munkatársak, alapítók, kutatók, látogatók, Skanzenhez szorosabban vagy lazábban kapcsolódó emberek személyes történetei olvashatók, s a múzeumhoz fűződő viszonyáról, élményéről mesél például Mádl Dalma, Aknay János vagy Rudolf Péter.
A kiállítás azokat a tárgyakat is bemutatja, amelyek valamilyen módon kötődnek az elbeszéléshez, de felfedezhető az az ásó is, amellyel az első kapavágást tették ötven éve. A Skanzen Galériában látható kiállítás főkurátora Sári Zsolt főigazgató-helyettes, kurátora Erdős Klára, a tárlat a szezon végéig tart nyitva.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
