Itt van ez a halálfej kinézetű pali, aki ronda is, gitárfenoménnak se nagyon nevezhető, aztán mégis a lábai előtt hever a fél világ. Ronnie Woodnak vagy piszok nagy szerencséje van, vagy nagyon tud valamit: portré a Rolling Stones gitárosáról, aki június 1-jén lesz hetvenéves.
London legnyugatibb, Hillingdon kerületében látta meg a napvilágot. Szülei dereglyések, azaz vízi cigányok voltak, a családban ő és a testvérei voltak az elsők, akik szárazföldön születtek. Apja műkedvelő zenész volt, két bátyjából is művész, zenész és festő lett. Ő maga is egy művészeti középiskolában tanult, zenei pályafutása tizenhét évesen kezdődött, amikor gitárosként csatlakozott a The Birds együtteshez. A rhythm and bluest játszó csapat csak négy kislemezt adott ki, a szerzemények csaknem felének Wood volt a szerzője. A Rolling Stonest 1964-ben látta először játszani a richmondi bluesfesztiválon, és már akkor arról álmodozott, hogy egyszer velük állhasson a színpadon.
Rod Stewart árnyékot vetett rá
1968-ban rövid időre a pszichedelikus zenét játszó The Creation tagja lett, majd a The Jeff Beck Grouphoz csatlakozott, előbb ritmus-, majd basszusgitáron játszott. Háromszor jártak koncertkörúton az Egyesült Államokban, a Grateful Dead előzenekaraként léptek fel, két albumot is rögzítettek, jól szerepeltek a tengerentúli listán, és – feloszlásuk előtt – a Newport Jazz Fesztiválon is felléptek.
A következő évben, amikor Steve Marriott kilépett a Small Facesből, hogy megalapítsa a Humble Pie-t, Ronnie Wood és az énekes Rod Stewart otthagyták Jeff Becket. A Small Faces tagjaival társulva megalakították a Facest, a korszak egyik legjobb koncertzenekarát. Az első album egyik sikerdala, a több slágerlistán is előkelő helyet elérő Stay with Me Ronnie és Rod közös szerzeménye volt. A Faces az évek során négy sikeres stúdió- és egy koncertlemezt rögzített, de az együttesre egyre sötétebb árnyékot vetett az énekes, Rod Stewart egyre fényesebb szólópályafutása.
Vagy az ital, vagy a Stones
A Faces feloszlása előtt egy évvel, 1974-ben Wood szólóalbummal jelentkezett, amelyen pengetett Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa is. Megtetszhettek egymásnak, mert Ronnie ugyanabban az évben játszott a Stones It’s Only Rock’n Roll című dalában. Huszonnyolcadik születésnapján, 1975. június 1-jén teljesült nagy álma, a Kövek amerikai turnéjának első állomásán, a louisianai Baton Rouge-ban – hivatalosan még a Faces tagjaként – már ő helyettesítette Mick Taylort. Hivatalosan csak 1976 februárjában jelentették be, hogy csatlakozott a világ első számú rockzenekarához, az abban az évben megjelent Black and Blue-album stúdiófelvételein tüntették fel nevét először a banda tagjaként. Mindennek már negyvenegy esztendeje, de azóta is egymás után készítik a lemezeket, járják a világot, legközelebb szeptemberben indulnak európai turnéra.
Wood több mint egy tucat Stones-szám társszerzője – One Hit (to the Body), Dance, Black Limousine stb. –, és remekül megértik egymást az együttes másik gitárosával, Keith Richardsszal, aki azért csatlakozása után még évekig ugratta azzal, hogy nem is igazi Kő. Az új évezredben komoly alkoholproblémákkal küzdött, többször vonult elvonókúrára. Mivel képtelen volt zenélni, Jagger választás elé állította: vagy az ital, vagy a Stones. A válasz ismert. A zenészen nemrég tüdőműtétet hajtottak végre, hivatalos közlés szerint korai állapotban felismert kóros elváltozást távolítottak el testéből.
Komoly skalpok: Bowie, Clapton, Dylan
Ronnie, aki ritkán látható a szájában fityegő cigaretta nélkül, a zenekar tagjaként is folytatja szólópályafutását, több lemezt jelentetett meg saját neve alatt. Számos kiváló zenésszel koncertezett már együtt, működött közre lemezük felvételen, csak néhány név a hosszú listából: David Bowie, Eric Clapton, Bo Diddley, Bob Dylan, Aretha Franklin, Prince. 2005-ben Wooden Records néven megalapította saját lemezkiadó cégét, amely többek között énekesnő leánya, Leah, valamint a The New Barbarians (ebben a formációban szintén együtt muzsikáltak Keithtel) albumait adta ki.
Wood festőművészként is elismert, gyerekként a BBC egyik tehetségkutató tévéműsorában tűnt fel. Műveit a világ számos táján mutatta be tárlatokon, lemezborítókat is tervezett, többek között Eric Claptonnak. Londonban társtulajdonosa egy művészeti galériának. Eddig három könyve jelent meg, egy rajzos anekdotagyűjtemény (The Works, 1988), egy művészeti album (Wood on Canvas: Every Picture Tells a Story, 1998) és az önéletrajza (Ronnie, 2007). 1989-ben a Rolling Stones tagjaként iktatták be a rock and roll dicsőségcsarnokába, 2012 áprilisában pedig a Faces tagjaként érte másodszor ez a tisztesség.
Három nőtől hat gyerek
Magánélete sem mondható átlagosnak. Számtalan barátnője volt, háromszor házasodott, hat gyermeke és hat unokája van. 2009-ben, amikor éppen válófélben volt második feleségétől egy fiatal orosz modell miatt, testi sértés miatt rövid időre le is tartóztatták. 2012-ben vette el jelenlegi, nála harmincegy évvel fiatalabb feleségét, aki tavaly május 30-án, két nappal Ronnie születésnapja előtt ikrekkel örvendeztette meg.
