Élesszük fel nagyszüleink hobbiját! Játék a gombokkal

Néhány évtizeddel ezelőtt még sokak szórakozását jelentette a gombfoci, de mostanra háttérbe szorult az egyetlen magyar eredetű sport. Jöjjön egy kis nosztalgia és szabálymagyarázat az újrakezdéshez!

Sok generáció meghatározó élménye a gombfoci. Szülők, nagyszülők is megszerettethették régi hobbijukat a gyerekekkel, akik akár órákig képesek voltak tologatni a figurákat az ebédlőasztalon vagy a linóleumon. Lehetett megunt kabátok gombjaiból is csapatot építeni, aztán megjelentek a névvel és arccal ellátott műanyag bábuk, és mehetett a nagy rivalizálás a különböző együttesek szurkolói között.

A gombfoci, mint régen kedvelt játék azonban csak hasonlít az igazi sportra, a szektorlabdára, amelyben a magyarok a világ élvonalába tartoznak.

A gombfoci – első nevén pitykézés vagy gombozás – az 1910-es években született meg futballutánzó játékként, és a labdarúgás elterjedésével együtt vált egyre népszerűbbé. Első művelői találékonyak voltak, és otthon is fellelhető eszközökből állították össze csapataikat: az első bábuk kabátgombból készültek, amelyeket általában megreszeltek és megcsiszoltak, hogy még alkalmasabbak legyenek a csúszásra és lövésre. Előfordult, hogy több gombot is egymásra erősítettek, összeragasztottak, vagy szurkot öntöttek beléjük, hogy nehezebbek legyenek. A kapukat fából barkácsolták, vagy papírból hajtogatták, a háló pedig gézből készülhetett. A nyomópálca elődje a fésű volt a kezdetekben, ennek segítségével, továbbá pöcköléssel és körömrányomással mozgatták a gombokat. Labda gyanánt először slicc- vagy inggomb szolgált, majd később a félig gömbölyű és korong alakú műanyag labdák is gyárilag készültek. Az első nyilvános versenyt 1930-ban jegyezték fel, a bánsági Nagybecskerek városi bajnokságát, hat évvel később pedig már nemzetközi megmérettetést is szerveztek, amelyen a magyar induló, dr. Rohr Lajos második lett.

A gombfoci mindig is közösségi játék volt

A gombfoci mindig is közösségi játék volt. Kezdetben a játékosok baráti körökbe szerveződve házi bajnokságokon mérték össze tudásukat. Az 1950-es években már sok ilyen társaság létezett, és miután egymásról tudomást szereztek, oda-visszavágós kupameccsekre hívták ki egymást, ám ekkor még nem létezett egységes szabály. Ezen 1958-ban változtattak: egy étteremben gyűltek össze több mint száz klub játékosai, és lefektették az alapokat. Kiírták az első Budapest-bajnokságot, és erre olyan sokan jelentkeztek, hogy két hónapig tartott.

A szabályokon 1964-ben változtattak némileg, és azok nagy része ma is érvényben van. Akkor még nem volt lehetőség hivatalos sportággá válni, ez a rendszerváltás után történhetett meg. Az asztali-labdarúgó szövetséget 1996-ban jegyezte be a bíróság, ezzel sporttevékenységként is elismerve a gombfocit. Az elnevezésen végül a csocsó miatt változtattak, a sportág hivatalos itthoni neve így a szektorlabda lett.

Nemcsak a név módosult, a fejlődésnek köszönhetően a gombok helyett már évtizedek óta műanyag bábukkal játszanak. Ezek átmérője maximum 5, magasságuk 2 centiméter, míg a kapusé 2,5 centiméter is lehet. Fontos kiegészítők a pálcák, amelyek eltérhetnek aszerint, hogy a lövést vagy a passzolást segítik. Ezek révén nagyobb erőt lehet kifejteni a lövésnél, és pontosabban lehet passzolni. A pálya 120×180 cm-es méretű, és zöld színe a gyepet idézi, a kapuk pedig 5 cm magasak és 13 cm szélesek. Egy mérkőzés kétszer tizenhárom percig tart, félidőben két perc szünettel. A középkezdés után a játékosok felváltva léphetnek egyet, vagyis mozdíthatják a bábut a pálya felületén csúsztatva, a tolás és a húzás ugyanakkor tilos. A bábukat mozgatni kézzel (pöcköléssel, körömrányomással) vagy nyomópálcával lehet. Gól és kapukirúgás után a bábukat a pályáról felemelve tetszőleges helyre lehet tenni. Ami a passzolást illeti, van egy- és háromérintéses változata a sportágnak, Brazíliában pedig a 12 érintéses a népszerű, és ezt egyre többen próbálják ki itthon is.

Világszerte mintegy 25 országban űzik versenyszerűen a gombfocit, különösen Brazíliában kedvelik, ahol tízezrével játsszák. Itthon egyéni és csapatbajnokság zajlik, amelyben 1000–1500-an vesznek részt. A nemzetközi sikerek sem maradnak el: hosszú éveken át a magyarok egymás után nyerték a világ- és Európa-bajnokságokat, aztán ez a sorozat megszakadt, de az élmezőnyben továbbra is ott vannak.

Aki versenyszerűen űzi, annak erőre, valamint ügyességre is szüksége van, hiszen részben szellemi sportágról beszélünk, amelyben taktikai megoldásokat is alaposan végig kell gondolni.

A játék népszerűsége hullámvölgybe került az egyéb sportágak és szórakozási lehetőségek mellett, de talán csak arra van szükség, hogy újra megismertessék a gombfoci szépségét a fiatalokkal is, akik találhatnak benne örömet és kihívást a számítógépes játékok mellett is.

Hobbival kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: hobbi

Akár ez is tetszhet A szerző további művei