Isten véled édes Piroskám, Annál az első ügyetlen csóknál, Nem csak a húszéveseké a világ és még sorolni lehetne azokat a slágereket, amelyek Aradszky Lászlónak köszönhetően lettek ismertek. A legendás táncdalénekes vasárnap este hunyt el otthonában váratlanul. Szombaton még vidéken fellépett az idősek világnapja alkalmából rendezett örménykúti esten. Rajongók, pályatársak, barátok és a Fradi-szurkolók gyászolják az énekeslegendát.
Aradszky Lászlót vasárnap este otthonában érte a halál. A hatvanas évek egyik legnagyobb táncdalénekese 83 éves volt. A népszerű énekes 1963-ban lett országosan ismert, amikor megnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyét Még ide-oda húz a szív című dalával. Három évvel később a Made in Hungary című versenyben győzött az Isten véled, édes Piroskámmal, utóbb ez lett Magyarország első aranylemeze, a korongból azóta mintegy 300 ezer példány fogyott.
A hetvenes években alig szerepelt a nyilvánosság előtt, 1986-ban tért vissza Újra itt vagyok című albumával. Pályafutása során számos európai országban lépett fel, de koncertezett Amerikában és Ausztráliában is. Legnagyobb slágerei közé tartozott még az Annál az első ügyetlen csóknál, a Nem születtem grófnak vagy a Szomszédasszony, fütyülök a lányára.
Mint azt Aradszky László korábban nyilatkozta, slágerei jelentős részét Szenes Iván írta, akinek mintegy huszonöt dalt köszönhet ötvenéves pályafutása alatt.
Emlékszem, még gyerek voltam, mikor először hallottam élőben egy vidéki szüreti bálban Aradszky Lászlót, ahol több százan roptuk reggelig a dalaira a szüleimmel. Az utolsó dal a Fradi-induló volt. Az éneklés mellett szórakoztatta is a közönségét a fociélményeivel, melyeket hol a lelátón, hol az öltözőben hallott a focistáktól. Fantasztikus hangulatot tudott teremteni temperamentumával. Majd később a nyolcvanas években az Üllői úti Ferencváros stadionban találkoztam vele ismét. Ott a Fradi egykori krónikása, Nagy Béla mutatta be (sajnos, már ő sincs köztünk) mint szurkolót az elmaradhatatlan zöld-fehér sállal a nyakában. Kifogyhatatlan volt a sztorikból és nemcsak ezekből, hanem a táncdalfesztiválokról is szívesen mesélt. Olyan érzése volt az embernek, mintha ott lenne. Ezeket a dalokat pedig azóta se lehet letaszítani a trónról.
Egy korábbi interjújában – visszaemlékezve karrierje kezdetére – azt mondta: „1962-ben az Erkel Színházban 1800 ember előtt énekeltem, majd a közönség visszatapsolt és már akkor velem együtt énekelték a refrént! Remélem, ez mindig így lesz, mert akkor érdemes bármeddig csinálni…”
Szombaton este még fellépett egy kistelepülésen, Örménykúton, ahol mindenki énekelt vele, majd ki is posztolta az egyik közösségi portálra. Vasárnap este pedig elaludt örökre a legendás táncdalénekes.
Aradszky László előadói karrierje előtt a Töltőtolljavító Ktsz. dolgozója volt. 1958 és 1960 között az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában Vécsey Ernő, 1960-tól 1962-ig a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójában Balassa P. Tamás növendéke volt. Ezt követően magánúton tanult Gyulai Erzsébetnél.
Valamennyi nagy fesztivál döntőse volt – az 1967-es Táncdalfesztiválon előadói díjat nyert –, gyakran szerepelt a beatelőadók között is a slágerlistákon. 1969-ben jelent meg első nagylemeze, amelyet további tizenkettő követett, a legutóbbi, a Ha megszólal a telefon, idén készült el. Pályáját 2002-ben Záray–Vámosi-díjjal, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el, 2014-ben Szenes Iván-díjat kapott, 2015-ben miniszteri elismerő oklevelet, tavaly Arany Hangjegy Életműdíjat vehetett át.
Kultúrával kapcsolatos cikkeinket ezen linken tudja elolvasni: kultúrkaland
