Igazat írni, igazul játszani

Lukács Sándor színművész és költő 70 éves

Július 21-én ünnepli hetvenedik születésnapját Lukács Sándor Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas színész, kiváló művész, költő, a Vígszínház oszlopos tagja.

Lukács Sándor Miskolcon született és 16 éves koráig a borsodi városban élt. Szép, örömteli gyerekkorát értelmiségi szüleinek köszönhette, akik a bükki állami erdőgazdaságban dolgoztak. Sándor kilencéves volt, amikor az óráról kihívott tanárnő rábízta, hogy folytassa a Kincskereső kisködmön olvasását. A fiúosztályban előbb „elszabadult a pokol”, de néhány perc után mindenki elcsendesedett és rá kezdtek figyelni. Ekkor döbbent rá, hogy ez a sorsa: a szó erejével lekötni az embereket, s elkezdett színjátszó csoportokba járni.

Tizenhat évesen költözött Budapestre, s érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Negyedik „nekifutásra” vették fel, addig a Thália Színházban segédszínész, majd a Nemzeti stúdiósa volt.

A főiskolán 1972-ben kapott diplomát, s Várkonyi Zoltán rögtön szerződtette a Vígszínházhoz, ahol már az utolsó két évfolyam gyakorlati részét is töltötte. Azóta is ennek a társulatnak a tagja. Bekerült abba a híres nagy vígszínházi gárdába, amelyet többek közt Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor, Tordy Géza neve fémjelez. Hamar a bizalmukba fogadták a pályakezdő színészt, aki megtanulta tőlük, hogy az ember hogyan tanuljon meg figyelni, hogy tanulja meg szétválasztani a lényegest a lényegtelentől, milyen a próba leglényegesebb szakasza, mikor kell igazán a rendezőre figyelni, hogyan kell egymással kommunikálni.

Kopek Janka (b) Lili és Lukács Sándor (j) Sándor szerepében Bartis Attila Rendezés című színdarabjának próbáján a Vígszínházban    Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában is (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok). Pályája a mai napig töretlen, az évek során – nagy államférfiakat vagy épp gaz csábítókat megformálva – hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban egyaránt. Különösen emlékezetes szerepformálásai: Horace a Nők iskolájában, XIV. Lajos az Őfelsége komédiása című színműben, Székely János rendezésében a Vak Béla király, a Caligula helytartója és a Protestánsok főszerepei. Jelenleg több mint fél tucat szerepet játszik havi mintegy húsz alkalommal. Számos filmben is szerepelt, mint például a Madárkák, 141 perc a befejezetlen mondatból, Mephisto, Kreutzer szonáta, A hídember, de a filmvásznon – s ezt bánja – nem kapott igazán számottevő feladatot.

Gyönyörű orgánumát a szinkron hasznosította, ő volt Alain Delon magyar hangja, még a Paroles, Paroles című világslágerben is.

Népszerűségét főként a tévéfilmeknek köszönheti, az 1970-es évek közepétől viszonylag hosszabb ideig szinte „le sem jött” a televízió képernyőjéről. A legkülönfélébb műfajú szerepeket alakította a drámai hőstől az operettbonvivánig, olyan történelmi alakokat formált meg, mint Mátyás király, Napóleon, Rubens, Petőfi Sándor. Sorozatokban is szerepelt: a Kisvárosban polgármestert, a Jóban-rosszban címűben restaurátort alakított, és játszott az Aranyélet című finn sorozat magyar feldolgozásában is. Több hangoskönyv, köztük Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek szólal meg előadásában.

A Báró szerepében Lukács Sándor és Sári szerepében Tornyi Ildikó Heltai Jenő: A tündérlaki lányok című darabjában, amely Valló Péter rendezésében volt látható a Vígszínházban     Fotó: MTI/Mohai Balázs

Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet. Első versét kilencéves korában írta: lakásuk ablakából látta, ahogy a forradalom idején a Lenin kohászati gyárból elindult a munkásság a belváros felé, lyukas piros-fehér-zöld zászlókkal. Az öröm és a lelkesedés hatására tollat ragadott, és Zászlók címmel verset írt, de ez elkallódott. Kálnoky Lászlónak köszönheti, hogy amatőr versfaragóból publikálható szerző lehetett, 1984 nyarán ő mutatta be az Élet és Irodalomban. 1985-ben jelent meg első verskötete, s az idei könyvhét alkalmából látott napvilágot hatodik kötete, A kezdetek utcája címmel. Önálló estjein – az országot járva – saját költeményeit is megszólaltatja. A verselés számára egyszerre játék és szenvedély, melyben önmagát fogalmazza. Mély, megalapozott hite mindkét hivatásának gyakorlását áthatja. A sármos, jóképű színész, aki fiatal korában igazi nőideál volt, több mint negyven éve nős, házasságából egy fiú született.

Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, költő, érdemes és kiváló művész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén   Fotó: MTVA/Zih Zsolt

Ars poeticája: igazat írni, igazul játszani. 1978 óta Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2013-ban kiváló művész díjban részesült. 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki a közönség, a szakma és a kritika által is nagyra értékelt művészete, illetve színházi, filmes és televíziós szerepeiben egyaránt mesteri, kivételes kreativitását és temperamentumát tükröző játéka, páratlanul sikeres művészi pályafutása elismeréseként. Ugyancsak 2016-ban vehette át a szép magyar beszéd népszerűsítéséért, az anyanyelv ápolásáért odaítélt Kazinczy-díjat.

Lukács Sándor megörökített lábnyomát mutatja a Nagymező utca Budapesti Operettszínház előtti részén, melyet a Halhatatlanok sétányára kereszteltek  Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Akár ez is tetszhet A szerző további művei