Hé’ ez 67!

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Hé’ ez 67! A világ, amelyben a múzeum született című időszaki kiállításával ünnepli a skanzen 50. születésnapját. Azt a korszakot idézi meg, amikor a konszolidálódó Kádár-korszak lehetőséget teremtett a szabadtéri múzeumok alapítására és megszülethetett a skanzen.

A kiállítás bemutatja, hogy milyen kultúrpolitikai, kulturális, művészeti, filozófiai, életérzésbeli jelenségek jellemezték ezt az időszakot. Fekete-fehér, panel- és kockaházakat idéző óriás installációk, fekete boxok jelenítik meg a korszak hangulatát: a zártságot, a szabadságtól való megfosztottságot. Nem a retróérzést erősíti a 900 nm-en berendezett tárlat, hanem a hatvanas-hetvenes évek fordulójának kétarcúságát mutatja be, amikor a kulturális életben az Aczél György nevéhez és személyéhez köthető 3 T – támogatott, tiltott, tűrt – hatalmi és ideológiai szempontok szerint szelektáló kultúrpolitikai gyakorlata érvényesült.

Sokan három-öt-tíz évet vártak a vágyott Wartburgra, Trabantra, Ladára. Változott a nőideál. A mindennapi viselet meghatározója lett az otthonka. Egyeseknek több is létezett belőle, volt kertbe menős, vendégvárós, boltba szaladós, takarítós darabjuk. Mást jelentett a szocializmus a fővárosban és vidéken. Megmutatja a tárlat azokat a jelenségeket is, amelyek a társadalom szelepeiként működtek – a hippikultúrától a konfirmálásig, a fusitól az útlevélig. A tiltások és engedmények világa szerves egységgé állt össze. A legvidámabb barakk, a fridzsiderszocializmus élhetőbb konstrukciójává merevedett.