Halottainkra emlékezünk

Millió mécses fénye lobog az alkonyai sötétségben, mint megannyi csillag, utat mutat a helyüket kereső lelkeknek. A sírokon kibomlanak az emlékezés virágai, a temetők, sírkertek ilyenkor sejtelmes hangulatot, áldott békét és nyugalmat árasztanak. November első két napja a mindenszentek ünnepe és a halottak napja az elhunytak emlékének szentelt időszak, a múltba tekintő elmélyülés, a megbékélés és a csöndes imádkozás időszaka.

November elseje a mindenszentek, november másodika a halottak napja. Az idén a naptár jóvoltából négynapos lett az elhunytak emlékének szentelt ünnep. Ezúttal nem kell sietni, jut idő a méltó megemlékezésre, a távoli sírkertek felkeresésére, sőt akár más városba, faluba is ellátogathatunk, és felkereshetjük szeretteink régen nem látott nyughelyeit. Magyarországon ilyenkor vesszük a legtöbb virágot. A sírhelyeket körberakjuk gyönyörű hófehér vagy színes, busafejű krizatémmal, amely egész Európában a keresztény kultúrkör halotti megemlékezésének jelképes virága lett. Fanyar illata hozzátartozik a mindenszentek és a halottak napja szakrális hangulatához. Ahogy az ilyenkor a temetőkben szokásos szertartások, misék, imádkozások misztériuma is.

A mindenszentek és a halottak napja kettős ünnep, eredetileg egymástól függetlenül jöttek létre. A keresztény egyház a mindenszentek napját „minden üdvözült” tiszteletére tartja, azokat ünnepli, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem említi meg őket. A római katolikusok úgy tartják, hogy imával és bűnbánattal meggyorsíthatják a purgatóriumból való kijutást az ott ragadt lelkeknek és eljuthatnak a mennyországba. Sokan hisznek abban, hogy a gyertyák melengetik a holtak lelkeit és megvilágítják az utat a sírjaikhoz, hogy azt elhagyva visszataláljanak. Van ahol szokás az is, hogy égve hagyják otthon a lámpát, míg elmennek a temetőbe gyertyát gyújtani, hátha a holt lélek éppen akkor tér haza, gyakran még különleges vacsorát is készítenek a számára.

Mindenszentek ünnepének eredetét a IV. századra vezetik vissza, kezdetben május 13-án, illetve pünkösd után az első vasárnapon tartották, november elseje, jóval később, a VIII. században jelent meg: először III. Gergely pápa idején, 741-ben ünnepelték, egyetemes egyházi ünneppé viszont IV. Gergely pápa tette a 844. esztendőben.

Arra is van magyarázat, hogy a keresztény egyház májusi ünnepe helyett miért lett november 1. a mindenszentekre való megemlékezés napja. Nagy valószínűséggel a hasonló üzenetet hordozó október 31-i pogány, római és kelta ünnepek hatására, amelyekből a halloween alakult ki. Mindenszentek napját Magyarországon a XI. századtól a kereszténység államvallássá tételétől kezdve ünnepeljük. Ma az egyházi ünnep államilag elismert, munkaszüneti nap.

A halottak napjához ugyancsak számos egyházi tradíció és hagyomány kötődik. A november 2-án tartott keresztény ünnep a hit tanítása szerint az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért szól. Bár a holtakról való megemlékezés az ókereszténység kora óta, a III. századtól a szentmisében minden liturgiában megtalálható volt, az egyház önálló ünnepként először 998-ban tartotta meg a halottak napját.

Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére került be a hivatalos egyházi ünnepek közé, aki azt javasolta, hogy valamennyi elhunyt hívőről szóljon a megemlékezés. A katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették, az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték, a reformátusok templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több halottak napja is szerepel, a zsidó hagyományokon belül főként Mózes halálához köthető a halottakról való emlékezés, a halottaikra többnyire a Jom Kippur-ünnepkor emlékeznek.

Magyarországon mára a katolikus egyház ünnepéből az elhunytakról való megemlékezés általános, felekezetektől független rituálé lett.

Az ünnep számunkra ma elsősorban a vigasz napja. Segít enyhíteni a szeretteink elvesztése miatt érzett bánatunkat, fájdalmunkat. Segít elfogadni a megváltoztathatatlant, belenyugodni a veszteségbe, a hiányba. A hátramaradottaknak mindig nehezebb – gondoljuk, és örülünk, hogy tehetünk valamit az elköltözött szeretteikért. És magunkért is. Imával, vezekléssel, szentmisével áldozhatunk. A hívők számára a halottak napja az elmúlás fájdalmáról, ugyanakkor a lélek örök életről és a feltámadásról szólnak. A temetőkben, a sírkertekben  a mécsesek fényébe tekintve figyeljünk a kozmikus üzenetre, amely ha megérint bennünket, a szeretet, a megbocsátás és a megbékélés hangján szól.

 Halloween legendája

 Amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét és Gallia a Római Birodalom részévé vált, a kelta és a római kultúra ünnepei kezdtek összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhainünnep, amelyet a kelta napisten tiszteletére október 31. éjszakáján rendeztek. A mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták ekkor ünnepelték a kelta újévet. Az gondolták, hogy ezen az éjszakán vándorolnak az előző évben meghaltak lelkei a holtak birodalmába. Hogy a szellemek ne zavarják össze az élők életét és megkönnyítsék vándorlásukat, ételt és állatot áldoztak. A kereszténység elterjedésével később halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét. Október 31-én a kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt tüzet gyújtottak és áldozatokat mutattak be. Reggel minden családnak adtak a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

Halloween manapság a mindenszentek és a halottak napját megelőző bulizós nap, amikor játékos, vidám hangulatú szokásokat követünk. Leginkább az angolszász országokban divatos, de már nálunk is népszerűvé vált. A halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma a belsejében mécsessel világító töklámpás.  

Akár ez is tetszhet A szerző további művei