December 27-én ünnepli hetvenedik születésnapját Gérard Depardieu Golden Globe- és César-díjas francia színész.
Egy Chateauroux nevű kisvárosban született hatgyermekes munkáscsaládban. A szegénység, az alkohol, a sok gyerek állandó feszültségforrás volt a szülők között, ezért a kis Gérard inkább a barátaival lógott. A beszédproblémákkal küszködő, nehezen kezelhető gyerek az iskolától tizenhárom éves korában búcsút vett, ezután volt nyomdászinas, kabinos a Riviérán, közben cigarettával, alkohollal seftelt. 2014-ben megjelent Ez már csak így volt című önéletrajzi könyvében mellbevágó őszinteséggel beszélt arról, hogy fiatalon áruba bocsátotta testét más férfiaknak, halottakat fosztott ki, és egyéb bűncselekményekből tartotta fenn magát, a törvénnyel is többször összeütközésbe került. Az elkallódástól egy homoszexuális színházi tehetségkutató „mentette meg”, aki finanszírozta színiiskolai tanulmányait.
Élete első filmszerepét 1966-ban a Hippi és a cicus című rövidfilmben játszotta. Az igazi áttörést Bertrand Blier 1974-es Tojástánc című alkotása jelentette, amelyben Patrick Dewaere és Miou Miou voltak társai. Több neves filmrendező is felfigyelt a vagány és kissé szertelen fiatalemberre: 1976-ban Ferreri Az utolsó asszony, majd Bertolucci a Huszadik század című filmjében már főszerepet bízott rá.
Népszerűsége gyorsan nőtt, ami – sokrétű tehetsége mellett – alkalmassá tette arra, hogy a nehezebben befogadható alkotásokat, például Marguerite Duras rendezéseit is közelebb vigye a nagyközönséghez. Ezzel párhuzamosan játszott könnyedebb filmekben (Balfácán, Balekok, Négybalkezes), majd Truffaut-val forgatta Az utolsó metrót és a Szomszéd szeretőket. A nyolcvanas évek olyan nagy szerepeket hoztak számára, mint Wajda Dantonja, majd Rodin a Camille Claudel című filmben. 1990-ben két filmmel is az érdeklődés középpontjába került: a Jean-Paul Rappeneau rendezte Cyrano de Bergerac címszereplője s ugyanakkor az amerikai Zöld kártya sztárja is volt. A Cyranóért megkapta a Cannes-i Filmfesztivál legjobb férfialakításért járó díját, a César-díjat, és Oscarra is jelölték, de nem kapta meg a kitüntetést, mert megrágalmazták, hogy ifjúkorában csoportos nemi erőszakban vett részt.
Az ezerarcú színész több kosztümös filmben is emlékezetes alakítást nyújtott (1492: a Paradicsom meghódítása, A vasálarcos, Nyomorultak, Minden reggel, Dumas, Raszputyin), de a könnyedebb műfajokban is valósággal lubickol szerepeiben: játszott a 102 kiskutyában, ő volt Obélix az Asterix-filmekben, valamint a Balhé és a Pofa be krimivígjátékok ütődött, kétbalkezes bűnözője is.
Az utóbbi évek filmjei közül kiemelkedik a Nem beszélek zöldségeket, amelyben a mackós termetű, ám csekély értelmű Germain szerepét játszotta, valamint az Ang Lee rendezte Pi élete, amelyben ő volt a szakács. A magyar mozikban legutóbb a Senki sem tökéletes című habkönnyű vígjáték egyik főszereplője volt Catherine Deneuve oldalán, akivel számos filmben játszott már együtt (Az utolsó metró, Szeretlek benneteket, Született feleség). A francia színész hazánkban is szerepelt, 2014-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok Háry János előadásában Napóleon szerepét alakította.
Magánélete, a nőkhöz és az iváshoz fűződő kapcsolata mindig hálás téma rajongói és a bulvársajtó számára. Első feleségétől született Julie lánya és 2008-ban elhunyt Guillaume fia, s van két házasságon kívül született gyermeke is. Hosszú évekig Carole Bouquet színésznő élettársa volt, 2004 óta egy ifjú amerikai írónővel él együtt.
Kikapcsolódásként borászkodik, több étterme van Párizsban, Belgiumban és Moszkvában is. A finom nedűket ő sem veti meg, ittas vezetés miatt több ízben is meggyűlt a baja a rendőrséggel.
Több rangos kitüntetés birtokosa: 1980-ban és 1990-ben César-díjat kapott, 1983-ban övé lett a montreali filmfesztivál, 1985-ben a velencei filmfesztivál legjobb férfialakításának díja. 1990-ben Golden Globe-díjat, 1991-ben a londoni filmkritikusok díját, 1996-ban Arany Kamera-díjat kapott, és a Becsületrend lovagjává nevezték ki. 1997-ben a velencei filmfesztiválon életművéért díjat kapott, 2001-ben a fajgyűlölet ellen szót emelő filmszerepekért az UNESCO aranyérmével tüntették ki, 2011-ben a lyoni filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták.
Az utóbbi években nem elsősorban színészi teljesítménye, sokkal inkább közéleti „aktivitása” miatt szereplője a híreknek. 2013 elején orosz állampolgárságot kapott, az útlevelet személyesen Putyin elnöktől vette át, akivel baráti kapcsolatot ápol, döntésének a francia adószabályok megkerülése volt az oka. Orosz állampolgárként a mordvinföldi főváros, Szaranszk lakosaként jegyezték be, ahol 2016-ban felavatták a róla elnevezett kulturális és moziközpontot. Többször járt Csecsenföldön is, ahol díszpolgári címet és nem mellékesen egy ötszobás grozniji lakást is kapott. Ukrajnából viszont 2015-ben kitiltották, mert kiállt Putyin krími politikája mellett.
