Lehetnek hangosak és hangtalanok, szagosak és szagmentesek is: szervezetünk egyik legmegosztóbb funkciója a szellentés. Sokan nem beszélnek róla és vannak olyanok, akik viccet űznek belőle. Ennek ellenére fontos, hogy e tekintetben is odafigyeljünk testünkre. Dr. Bakucz Tamás, a Duna Medical Center gasztroenterológus szakorvosa segít nekünk eligazodni a gázos kérdésekben.
Miért szellentünk?
A kérdés megértéséhez fontos, hogy az alapoknál kezdjük. A szellentés és a böfögés egyaránt a belek gáztartalmához köthető. Hogyan is kerül az oda? – vetődik fel a kérdés.
Egyrészt lenyeljük. Itt elsősorban nem kell komoly betegségekre gondolni, normál étkezés, rágózás, dohányzás mellett is bőven jut levegő a tápcsatornába. Igaz, evészavarokban, egyes pszichiátriai betegségekben több levegő is juthat a belekbe. A lenyelt levegő nagy része böfögés formájában távozik, azonban egy kevés továbbhaladhat a vastagbél felé.
A másik lehetőség magunkban keresendő, hiszen az emésztési folyamat során is képződik gáz. A félig megemésztett táplálékot a vastagbélben élő baktériumok tovább bontják, fermentálják. A kémiai reakciók eredményeként gáz képződik.
Veszélyes ételek
Mindannyian megfigyeltük már, hogy ha bizonyos ételeket (pl. káposztafélék, hagyma, tejtermékek, élesztő stb.) eszünk, később a fokozott gázképződés miatt többet fogunk szellenteni. Azt azonban kevesebben tudják, hogy egyes zöldségek – leginkább a káposztafélék családjába tartozók (pl. karfiol, brokkoli, karalábé, káposzta) –, bizonyos húsok, sőt a magas kéntartalmú borok fogyasztása nemcsak a napi „szellentésátlagot” növeli, de felelőssé tehető a csípős, kellemetlen szagokért is. Problémásak lehetnek még a sokak által használt édesítőszerek (pl. sorbitol, mannitol) is. Kalóriát nem lehet velük bevinni, de emésztetlenül a vastagbélbe jutva az ottani flóra fermentálja azokat, fokozva így a gázképződést.
Akkor most sok vagy kevés?
Ez a kérdés már sokakat foglalkoztatott, és vannak, akik kutatásokat végeztek ezen a területen is. Tomlin és társai 1991-ben közölt cikkükben a következőről számoltak be: 10 egészséges férfinél és 10 egészséges nőnél mérték a szellentések mennyiségét egy speciális katéter segítségével. 24 óra alatt átlagosan 705 ml bélgáz távozott az önkéntesektől (476–1491 ml), a férfiak és nők között nem volt eltérés. Éjszaka is zajlott gáztermelés, igaz, csökkent mennyiségben (16 ml/h vs 34 ml/h). A vizsgálat során megnézték a kiürített gázelegy összetételét is. Az eredmények azt mutatták, a jellegzetes illatért felelős alkotók, különböző kéntartalmú vegyületek (hidrogén-szulfid, metil-mercaptan, dimetil-szulfid stb.) minimális mennyiségben vannak csak jelen, a távozó gázok nagy része színtelen, szagtalan. 1998-ban Bolin és munkatársai 120 (60 férfi, 60 nő) egészséges önkéntes szellentési szokásait vizsgálták. Azt találták, hogy a férfiak kissé gyakrabban, átlag 12,7-szer, míg a nők mindössze átlag 7,2-szer szellentettek (a többi irodalom nagyjából 8–20 szellentésről számol be naponta). A különbség azonban nem a nemek eltérő anatómiájában, sokkal inkább a férfiak táplálkozási és italfogyasztási szokásaiban keresendő.
Túl sok szellem a palackban
Akkor csak az étkezésen és a bélbaktériumokon múlik minden? A helyzet nem ilyen egyszerű. Bizonyos élethelyzet, szituáció hajlamosít egyébként is a szellentésre. Gondoljunk csak a köhögés, az erőlködés, a fokozott hasűri nyomás mellett megszökő levegőre. Sőt! A szerelmi együttlétek alkalmával jelentkező bosszantó gázokról már Jannus Pannonius is megemlékezett Luciáról írt pajzán epigrammáiban. Ugyancsak gyakoribbak a szellentések az alsó záróizom tudatos vagy éppen tudattalan elernyedése mellett, például ha alszunk. Speciális helyzet a terhesség, ekkor a hormonális változások következtében lassul a bél működése, ezáltal a hosszabb fermentációs idő miatt több gáz is képződik. A fentiek mellett az alsó záróizom feletti kontroll is csökken, így törvényszerű a gyakoribb szellentés is. Sokak félelme, hogy mi történik, ha bennmarad. Semmi. Normális esetben egy darabig ellen lehet állni, de előbb-utóbb úgyis távozni fog.
A hang számít?
Nem, így a Salamonhoz köthető bölcsességnek nincs valóságtartalma. A hang a záróizmok feszességétől és a kirobbanó gázok gyorsaságától függ. Igaz, ezt még befolyásolni tudja az elhízás mértéke, esetleg a távozó gázok mellé került folyadék jelenléte is.
Ha már túl kellemetlen…
A fentiek alapján a túl sok, túl kevés; a halk, hangos; a szagos, szagtalan csoportokról beszélgetni nincs értelme. Amikor már szélviharaink zavaróvá válnak, akkor az első lépés a diéta. „A fenti panasszal hozzám forduló betegeimhez is az első kérdéseim a diétájukkal kapcsolatosak” – árulta el dr. Bakutz. Egyrészt kiszűrhető a panaszt okozó táplálék, másrészt felhívhatja a figyelmet bizonyos betegségekre (pl. laktózérzékenység). Amennyiben diétával kapcsolatos kérdés merül fel, úgy a dietetikusok tudnak segíteni. Mikor érdemes mégis szakorvoshoz fordulni? Amennyiben nem segít a diéta, illetve a szellentés, puffadás mellett más panaszok (hasmenés, hasi fájdalom, láz) is előfordulnak. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha úgynevezett „vészjósló” „alarm” tünetek (például hányás, vérszegénység, sárgaság, székelési szokások megváltozása, nem akaratlagos fogyás) is jelentkeztek, melyek akár komolyabb betegségre is utalhatnak.
Szagos tények:
1. Mindenkinek más a bélflórája, ezért is különbözünk abban, hogy ki, mitől, mennyit szellent. Emiatt lehetséges, hogy egyesek bélgázai nem tartalmaznak metánt.
2. A bélgázok 99%-a színtelen, szagtalan, a kellemetlenséget 1%-uk okozza.
3. A magas kéntartalmú ételek, például a brokkoli, a kelbimbó, a fokhagyma, a bor, de az állati fehérjék is befolyásolhatják a szagokat. A sok fehérjeport fogyasztó testépítők ezért több, kellemetlenebb gázt termelhetnek, mint mások.
4. A borok fogyasztásánál a dekantálás egyes irodalmak alapján segíthet megelőzni a kellemetlen utóhatásokat.
5. A hüvelyesekben található sztahióz és raffinóz olyan szénhidrátok (oligoszacharidok), melyet az emésztőrendszerünk nem bont le, így a vastagbélbe jutva fokozzák a gázképződést.
6. Az édesítőszerek is okolhatóak, mivel ezek nem szívódnak fel, hanem a vastagbélben tovább utaznak és felerősítik a kellemetlen szagokat. Gondoljunk a rágóban lévő édesítőszerekre is!
7. Ha szorulásunk van, a széklet túl sokáig tartózkodik a belekben, ezért egyre szagosabb lesz.
8. A vas- vagy magas rosttartalmú étrend-kiegészítők is okozhatnak gyakoribb szellentést.
9. Bizonyos gyógyszerek is lehetnek ludasak a fokozott gázképződésben, pl. ibuprofentatalmú fájdalomcsillapítók, koleszterincsökkentők.
