A férfiak testképzavara: az izomdiszformia

Míg korábban elsősorban a nőket érintette a testképzavar, addig napjainkban már a férfiak körében is egyre gyakrabban fordul elő. Rájuk leginkább az úgynevezett izomdiszmorfia, vagyis az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás jellemző – mondja dr. Babusa Bernadett.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa a legfőbb jellegzetességként azt említi, hogy az érintettek túlzásba vitt edzéssel, speciális étrenddel, sokszor anabolikus szteroidok segítségével hatalmas izomzatot építenek, ám magukat továbbra is vékonynak, gyenge fizikumúnak látják. A testépítők számítanak a leginkább veszélyeztetettnek, körükben idehaza mintegy 4–5 százalékos az izomdiszmorfia előfordulása. Komplex zavarról van szó, amelynek hátterében számos hajlamosító tényező állhat.

Az izomdiszmorfiát 1993-ban írták le az Egyesült Államokban, a mentális betegségek diagnosztikus rendszerének legújabb, 2015-ben megjelent változatában pedig már önálló zavarként szerepel. Túlnyomórészt a férfiakra jellemző, eredetileg inverz, vagyis fordított anorexiaként említették: míg ugyanis az anorexiás páciensek akkor is kövérnek látják magukat, ha már valójában kórosan soványak, addig az izomdiszmorfiások a túlzásba vitt edzésekkel felépített erős izomzatukkal is elégedetlenek, túl gyengének, soványnak látják magukat, a testképzavar megléte igen kifejezett – magyarázza dr. Babusa Bernadett. Az izomtömeg növelése érdekében jellemző lehet a napi többszöri edzés, illetve a speciális – alapvetően magas fehérjetartalmú – diéták követése és a táplálékkiegészítők használata.

A kemény edzések és a szigorú étrendek betartása önmagukban még nem merítik ki az izomdiszmorfia kritériumait, hiszen a rendszeres fizikai aktivitás egészséges tevékenységnek számít, és természetes, hogy a férfiak is szeretnének egészségesek, jó megjelenésűek lenni – emeli ki dr. Babusa Bernadett. Amikor viszont az edzések és az izomtömeg növelése felett elvész a kontroll, akkor ez az egészséges tevékenység könnyen patológiássá válhat – hangsúlyozza az egyetemi adjunktus. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden testépítő izomdiszmorfiás lenne, tény azonban, hogy körükben az átlagpopulációhoz viszonyítva gyakoribb, mintegy 4–5 százalékos az izomdiszmorfia előfordulása idehaza, egy amerikai kutatás pedig hozzávetőleg 10 százalékot említ.

Az izomdiszmorfiás páciens kényszeresen foglalkozik azzal, hogy erős izomzatra tegyen szert, rengeteg időt, energiát fordít erre. Mivel az edzései és a szigorúan betartott étrendje köré szerveződik a napja, beszűkül az érdeklődése, háttérbe szorulnak társas és intim kapcsolatai, sok esetben pedig különféle szereket, például anabolikus szteroidokat is használ – mondja dr. Babusa Bernadett. Az egyetemi adjunktus szerint rejtett zavarról van szó, az érintettek ritkán keresnek segítséget. Ezért is fontos, hogy a rokonok, barátok felfigyeljenek a tünetekre, és felhívják az érintett figyelmét erre a problémára.

Az izomdiszmorfiához számos egyéb mentális zavar társulhat

Az izomdiszmorfiához számos egyéb mentális zavar társulhat, melyek jelentős mértékben ronthatják az egyén életminőségét. Az eddigi vizsgálatok alátámasztják az izomdiszmorfia evészavarokkal – mint pl. bulimia, illetve hangulat- és szorongásos zavarokkal –, úgymint depresszió, pánikzavar, szociális fóbia, generalizált szorongásos zavar és kényszeres-rögeszmés zavarokkal való kapcsolatát. A helyzetet pedig tovább ronthatják az egyéb társuló állapotok, mint az önértékelési zavarok, rosszabb életminőség és anabolikusszteroid- függőség.

Az izomdiszmorfia kialakulásában több hajlamosító tényező is szerepet játszik– mondja dr. Babusa Bernadett, aki szerint gyakori, hogy az érintettnek gyermekként vagy serdülőkorában súlyproblémája volt, amely egyaránt jelenthetett túlsúlyt vagy túlzott soványságot, ami miatt társai csúfolhatták. Sok esetben korábban anorexiás volt az érintett, és ennek kompenzálásaként alakult ki az izomdiszmorfia. A fiúk kései érése is hajlamosító tényező, hiszen sok bántásnak lehettek kitéve emiatt. Megszégyenítés, bántalmazás, szexuális abúzus is állhat a háttérben. Ha a családi tényezőket nézzük, akkor gyakran rajzolódik ki elénk egy túlóvó anya, vagy olyan apa, aki alig, vagy egyáltalán nem volt jelen a gyermek életében. Nem véletlen, hogy a betegség tipikusan késő serdülőkorban, kora felnőttkorban alakul ki. Egyéni hajlamosító tényezőként lehet említeni az alacsony önértékelést, a testtel való elégedetlenséget és a kényszeres rögeszmés folyamatokra való hajlamot.

Az izomdiszmorfiának számos negatív következménye van az egészségre, például izomsérülés, kardiovaszkuláris betegségek fokozott kockázata, evészavar vagy szteroidfüggőség is kialakulhat, emellett mentális zavarok, így hangulatingadozás, szorongás, depresszió is jelentkezhet. A betegség komplex volta miatt a kezelésben elsődleges szerepe van a pszichoterápiának és amennyiben indokolt, úgy azt gyógyszeres terápia egészítheti ki.

Szabadidővel kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: szabadidő

Akár ez is tetszhet A szerző további művei