Virágok 1.

A Pilisi Parkerdő erdészei a nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót, hogy ki-ki megismerhesse az erdei utak mellett, a tisztásokon és a réteken vagy a gyepekkel tarkított bokorerdőkben előforduló fajokat.

Nyáron sokszor már fel se tűnnek a rétek, erdőszélek virágai, hiszen szinte hozzátartoznak a tájhoz, mindenki természetesnek érzi a jelenlétüket. Sokan ismerik, figyelik és fotózzák a védett virágokat, de a gyakori fajok mellett sokszor anélkül halad el a kiránduló, hogy észrevenné, ismerné őket. Pedig a nyári időszakban érdemes végignézni az erdők és utak szegélyét, a száraz hegyi gyepeket, ahol számtalan gyönyörű virág nyílik. Érdemes közelebb hajolni, leheveredni a fűbe, és úgy megcsodálni a természet minden szépségét magukba záró virágokat. A Pilisi Parkerdő erdészei a főváros környéki erdőkben általánosan előforduló és ezért talán kevésbé megbecsült, de külön-külön és együtt is gyönyörű nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót.

Terjőke kígyószisz

Az erdőszegélyek gyomtársulásaiban akár egy méter magasra is megnőhet a rejtélyes nevű terjőke kígyószisz, ezért nehéz észrevétlenül elgyalogolni mellette. Lila, tölcséres virágai májustól októberig virítanak. A Pilisi Parkerdő domb- és hegyvidéki területein gyakran előforduló növényt a népi gyógyászatban bélpanaszok kezelésére használták. Nevét valószínűleg a virágokból kiálló porzói után kapta, ami a sziszegő kígyó kiöltött nyelvére emlékeztet.

Mezei katáng

Nem is gondolnánk, hogy a szintén az erdőszéli gyomtársulásokban gyakori mezei katáng nemesített változatának gyökeréből készül a cikóriakávé. Az akár méteresre megnövő, kék virágú növény vastag, répához hasonló gyökerét ínséges időkben közvetlenül is felhasználták pótkávékészítésre, télen pedig salátaként fogyasztották. Októbertől novemberig virágzik, így sokáig díszíti az erdei réteket és az utak szélét.

Jobb vízellátottságú réteken, üde erdei utak szélén gyakori az egynyári seprence. Az Észak-Amerikából származó, fehér és sárga szirmú virág mára általánosan elterjedt egész Európában, így a Kárpát-medencében és a Pilisi Parkerdőben is, sőt terjedésével a honos fajok előfordulását veszélyezteti.

Tövises iglice

Nagy valószínűséggel egykori legelő nyomaira bukkantunk, ha parkerdei túránk során a tövises iglicével találkozunk. A rózsaszín, vagy ritkábban fehér pillangós virágú növény nevéhez hűen szúrós, így a legelő jószág elkerülte, és nagy számban tudott elterjedni a nedvesebb réteken, a legeltetett területeken.

Gyújtoványfű

Kiskertekben gyakran találkozhatunk a gyújtoványfű nemesített rokonaival, a tátikákkal. A Pilisi Parkerdő száraz rétjein élő faj virágai sárgák és kétoldalt óvatosan megnyomva ugyanúgy kinyílnak, mint a kertészeti változatoké. Ez a mechanizmus a természetben a megporzást segíti: a virág alsó ajka ugyanis a rászálló rovar súlyától lehajlik, utat engedve így a védett belső térben lévő porzókhoz és bibéhez. A szűk helyen mozgó rovar táplálkozás közben aztán biztosan beporozza a növényt.

Hegyi len

Légies, üdén kék virágaival a száraz hegyi rétek, sztyepprétek dísze a hegyi len. Az őskor óta hasznosított lenfajok közül ez a virág a kisebb termetűek közé tartozik, és semmiképpen sem érdemes leszedni, mert akár tíz perc után elhullajtja a szirmait. Augusztus végéig virágzik.

Macskafarkú veronika

Bizonyára a virágzat alakjáról kapta nevét a macskafarkú veronika: a lila virágokból álló, elkeskenyedő fürt valóban az állat farkára hasonlít. A virágokból a porzók hosszan kiállnak, ezért ráadásul kifejezetten borzas hatást kelt. Júniustól kezdve egészen a fagyok beköszöntéig virágzik, száraz réteken, kaszálókon, erdei utak szélén találkozhatunk vele.

Budai imola

Védett növény a sziklagyepeken, száraz réteken és bokorerdőkben növő budai vagy más néven sadler imola. Egyedül a Kárpát-medencében él, vöröseslila virágzata jellegzetes dísze az itteni száraz élőhelyeknek. Könnyen kereszteződik más imolafajokkal, de fennmaradása nem veszélyeztetett.

Egyenes pimpó

Jellegzetes ötszirmú virága van az egyenes pimpónak, ahol a szirmok végei kicsípettek, ezért szív alakúak. Élénksárga virágai nyár elejétől akár októberig is láthatók a száraz réteken és erdőszéleken. Egyre terjedő faj, az őshazáját jelentő eurázsiai kontinensről Észak-Amerikába is eljutott.

Baracklevelű harangvirág

Ahol egy kis fény hatol az erdő aljára, a nyári időszakban sok helyen megjelenik a baracklevelű harangvirág. Az egyik legismertebb harangvirágfaj, ami az üdébb, jobb vízellátottságú termőhelyeket részesíti előnyben. Az akár 1 méteresre is megnövő növény lila virágai májustól októberig kísérik az kirándulókat útjukon.

Ne feledjük, hogy a nyári virágok is a természetben a legszebbek! Leszedni, gyűjteni nem érdemes őket, mert igen hamar elhervadnak, emellett védett területen vagy védett fajok esetében ez tilos is. Érdemes tehát elővenni a fényképezőgépet vagy a telefont, és minél több szép fotót készíteni a nyári erdők és tisztások ékességeiről!