Hetvenöt éves múltam, hatvan esztendeje állok színpadon. Az önálló estem az életemről szól, így állandó mélyinterjúban vagyok magammal, szeretnék már könnyű beszélgetésekben részt venni, s mindig csak nevetni – mondta mosolyogva a seniorplus.hu-nak Esztergályos Cecília, a népszerű színművésznő, akinek gazdag pályafutását idén Kossuth-díjjal ismerték el.
Sztárvendég: az „ország komikája”, így hirdették őt egy operettprodukcióban. Amikor azt kérdeztük tőle az öltözőben, hogy az ilyen jelző megtisztelő vagy inkább egyszerűsíthet egy színészi utat, azt válaszolta: számára boldogság, ha az ország komikájának tartják, de az is, ha nagy drámai alakítása után emlékeznek rá. Ha szeretik az emberek, ha beszélnek róla, megismerik, örülnek neki. A színpad egy nagy játék, a közönség az élete. Ettől gyarapszanak az energiái. Erről is beszélgettünk a Kossuth- és Jászai Mari–díjas, érdemes és kiváló művésszel.
– Mi a szép az életben?
– Az élet. A nap, az ég, a felhő, az eső. Néha azt hiszik, azért mondok ilyeneket, mert sokat voltam beteg és ezért örülök a levegőnek, a fénynek. Pedig csak így látom az életet.
– Ettől jönnek az energiái?
– Minden fentről jön. Úgy mondanám: földön járok, de a mennyben élek.
– Hívő ember?
– Az vagyok. Isten küldi az erőt, azt, hogy milyen legyek, mit érezzek, hiszen minden tőle függ. Még az is, hogy most például találkoztunk és beszélgetünk.
– Amikor megkapta a Kossuth-díját, átgondolta, mi mindent ért el ezen a pályán?
– A Meddig vagyok?! önálló estemben állandóan erről beszélek, nem kellett összegeznem külön, mert már megtettem. Mélyinterjúban vagyok állandóan magammal, szeretnék már könnyű beszélgetésekben részt venni s csak nevetni.
– A Família Kft.-re miként gondol vissza, 385 leforgatott rész nem kevés…
– Én 386-ra emlékszem… Nagyon szerettem a sorozatot, a kollégákat. Tényleg olyanokká váltunk az évek alatt, mint egy nagy család. Akadtak persze összezördülések, kibékülések, nagy örömek, akár bármelyik hétköznapi otthonban, de ettől volt szép és emlékezetes. A Nemzeti Színházat hagytam ott a sorozat miatt és utólag sem bántam ezt meg, mint semmit sem az életben.
– Azt tartják, ha valakinek megadatott öt-tíz szerep, amiért érdemes volt ezt a pályát választania, akkor már megérte színésznek lennie. Önnek ebből a szempontból összejött ez?
– Azzal kezdődött, hogy Kazimir Károly felfedezett, amikor a főiskolát végeztem. A Tháliában hagyott repülni. Eljátszhattam Móricz Zsigmond Csibéjét, a Miss Arizonát, majd ezután a Nemzeti Színházban Karnyónét. Szerettem a Tévedések vígjátékát és Macska a forró bádogtetőnt is. Veszprémben 1990–ben Vámos László rendezésében játszhattam Osztrigás Micit és a Farsang című darabot, melyet Dan Micu állított színpadra. Említhetném még a Kaktusz virágát, a Csárdáskirálynőt vagy épp a Maud és Haroldot is. Szép ajándék ez a szerep is. Most öt szerepet játszom az Újszínházban, abban az épületben, ahol ötven éve elkezdtem a pályafutásom. Örökös tag is lettem ott. Nagyon szeretem a Sári bírót, most a Zserbótangót. Látja, már meg is haladtuk az öt szerepet. És még a filmekről nem is beszéltünk.
– Beszéljünk?
– Nagyon szeretek filmezni. Szabó István hívott először 1961–ben a Te című rövidfilmbe. Aztán sokat forgattam, sok jó rendezővel. A Tücsök, Az aranyfej, a Régi idők focija, A BUÉK!, A Pendragon legenda, a Boldog születésnapot, Marilyn, nem is tudom sorolni, nézze majd meg a többit lexikonban.
– Mi hajtja előre?
– Imádok játszani. Színpadon, filmen, tévében, rádióban, az életben. Fontos számomra a taps, a visszajelzés a közönségtől, a siker, a szeretet, én abban lubickolni tudok.
– Mennyire kritikus önmagával?
– Most az a kérdés, hogy el tudok-e szállni magamtól?
– Inkább az, hogy mindig tudja, mikor jó és mikor rossz egy szerepben?
– Soha életben nem mondtam magamra, hogy jó vagyok. Tudja, Somerset Maugham írt egy zseniális darabot Színház címmel. Ebben egy színésznő – akinek a férje a színház igazgatója – szerelmes lesz egy fiatal színészbe, majd szakítanak. A nagy színésznőnek mindig egybefolyt az élete az általa játszott szerepekkel, a színpaddal. A magánéleti dráma után ő a színpadon nagyon megélte a szerelmet, a szenvedélyt, a szenvedést, a fájdalmat, a dühöt, a csalódást, s úgy érezte, most aztán tényleg igazul és zseniálisan játszott, mert zokogva, teljes átéléssel kiadta magából a lelkét, annak állapotát. Erre a férje a szünetben azt mondta neki: „édes szívem, el kell menned pihenni, olyan rossz vagy…” Szóval, amikor az ember azt érzi az életben, hogy nagyon jó, akkor lehet, hogy nézhetetlenül rossz, de fordítva is igaz lehet mindez.
– Amikor otthon fest vagy kerámiázik, akkor is ezt érzi?
– Az más, ezek a hobbik Isten ajándékai, ő inspirál. Nem vagyok képzőművész, festőművész, örömforrás ez számomra, csak másképp, mint a színpad. Mindenhol ott egy arc, egy forma, egy kép, egy történet, egy figura, egy hangulat. Ha ránéz most a padlóra, ott az a két fekete pötty, az a szem, mellette az a szürke csík pedig a száj. Máris kész egy fej. Ilyen egyszerű ez. Lehet, hogy legközelebb magát festem meg, vagy előveszem az agyagot és formázok valamit.
– Nem biztos, hogy jó alanyt választott…
– Ez nem arcokról, személyekről, portrékról szól. Amit az anyag és a lélek ad a műteremben. Lehet, hogy virág lesz.
– És, ha nem tetszik, amit alkot, mondjuk ezután a beszélgetés után?
– Minden alakítható, formázható, átfesthető.
– A találkozások is?
– Azokat az ég adja.
Gazdag pálya
Esztergályos Cecília, miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1968-tól másfél évtizeden keresztül Kazimir Károly Thália Színházában játszott. 1984-től 1989-ig – egy 1990–1991-es veszprémi kitérővel – a Nemzeti Színház tagja volt, ahol Vámos László és Sík Ferenc keze alatt játszhatott. 2005 és 2011 között a József Attila Színházhoz fűzte szerződése. 2014-től az Újszínház társulatának tagja, emellett több helyen vendégszerepelt, illetve játszik jelenleg is: többek közt a Vidám Színpadon, a debreceni, a kecskeméti, a veszprémi és a budaörsi színházban, fél tucat darabban látható. Színházi bemutatóinak száma meghaladja a százharmincat. Szabadidejében két hobbijának, a kerámiaszobrászatnak és a festészetnek hódol. Számos kiállításon szerepeltek munkái, a budapesti nagy galériák mellett az ország több városában bemutatkozhatott.
Gazdag pálya
