Eldorádótól Hippolytig – Eperjes Károly a tehetségről, a szív és az ész harmóniájáról

A tehetség nem állandó, azt ki kell érlelni. Ezt is megtanulták a jövő színészei Eperjes Károlytól, aki színpadra állította a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot Sopronban. Az előadás egyik különlegessége, hogy hat negyedéves tanítványa játszik a Pesti Magyar Színházzal közös koprodukcióban. 

A Kossuth-díjas Eperjes Károlynak – akit színházi berkekben Szamócának hívnak – elmondása szerint most a legfontosabb és az egyik legtöbb örömet adó munkája, feladata, hogy taníthatja a jövő színészeit a kaposvári egyetemen. Úgy érzi, mindazt, amit ő kapott ettől a pályától, nagy rendezőktől, azokat az alapokat, értékeket, fontos mondatokat át tudja adni. Boldogságot jelent számára, ha látja, többen előrébb tartanak az osztályában, mint ő ugyanabban az életszakaszban.

Sokat idézett a fiataloknak a próbafolyamat alatt mestereitől, Anatolij Vasziljevtől, Taub Jánostól vagy épp Major Tamástól. Utóbbi mondta mindig: a szerep a sorok között van, ez a pálya tartalmi része. A jellem meg a gerincben, ez pedig megadja a formát. A tartalomnak és formának kell harmóniában lenni. Ez a minőségi színjátszás és tanítás alapja.

Emiatt is érzi úgy, a tehetség nem állandó dolog, azt  mindig ki kell érlelni. Abban pedig nagyon hisz, hogy mindebből Isten kihagyhatatlan.

Útjaink közben fontosak a jó időben érkező tanítók és az útravalók. Ilyen volt számára a Hegedűs Géza tanár úrtól kapott meghatározó tanítás, aki szerint csak abból válhat művész, aki két könyvet mindenképp elolvas. Ez pedig a szív tisztaságáért a Biblia, az ész pallérozottságáért pedig Arisztotelész Poeticaja. Eperjes Károly is mindig hangsúlyozta: a szív és ész harmóniája nélkül semmi nem megy az életben.

Amikor pedig nem próbált a tanítványaival, akkor is beszélgetett velük a szakmáról, a pályáról, nagy elődökről, emlékekről. Arról is, hogy amikor Kabay Barna elkészítette a Hippolyt című remake-filmjét 1999-ben, akkor először Darvas Iván lett volna a címszereplő, ám ő nem akarta ezt eljátszani, Eperjes Károly pedig azt mondta: szívesen lesz ő Hippolyt.

Eperjes Károly leghíresebb filmje az Eldorádó

Eperjes Károlynak a legfontosabb filmje az életében a Hídember, amelyre két és fél évet készült. A legkedvesebb számára a Tanítványok és a Glamour, a leghíresebb pedig az Eldorádó. A közönség által legnézettebb kultikus alkotások, amelyekben szerepelt a Csapd le csacsi!, A nagy generáció, A turné, a Legényanya, a 6:3 és az Uramisten. A legnagyobb sikerű karakterszerepe Schorm hadnagyként a Redl ezredesben volt. Színpadi szerepei közül nagyon közel állnak a szívéhez olyan előadások, mint A hetvenkedő katona, a Strepteese, a Tartuffe és a Moliére. Hízott és fogyott már 23 kilót is egy-egy szerepért. Az 1980-as évek közepén az egyik legnagyobb amerikai filmes szaklap így cikkezett róla: „Ami Amerikának Robert de Niro, Nyugat-Európának Depardieau, az Kelet-Közép-Európának Eperjes.”

Vele történt meg az is, hogy Az Uramisten, az Eldorádó és a Redl ezredes nemzetközi filmsikerei után felmerült az ő neve a Schindler listája című alkotással kapcsolatban. Be is került azok közé, akik közül kiválasztották a főszereplőt, de nem tudott elég jól angolul, a producer pedig ragaszkodott az angol anyanyelvű színészhez. Ebben az időszakban Milos Forman menedzsere kereste meg, hogy elvigye Amerikába és egy évig semmi más dolga nem lett volna, csak angolt tanulni. Ám itt kellett volna hagynia a családját is. Ezt nem vállalta. Ekkor hangzott el Eperjes Károly szájából az a mondat, melyet gyakran emlegetnek színésztörténetként: „Most akkor tanuljam újból az augsburgi csatát a másik oldalról?…”

Szamóca szeret mesélni a múltról

Szamóca szeret mesélni a múltról. Hogyan alakult ki A turné című film befejező jelenete, amelynek kitalálásában neki is része volt, s mennyi mindent rejt a 6:3, Tuti története. Mert szerinte a 6:3 több, mint nosztalgia. Láthatjuk benne a sportlegendát, a történelem komikus ábrázolását, az írástudók árulását – amelyet addig egy film sem ábrázolt –, vagy az elveszett gyermek, megtalált fiú mitológiai történetét. Egyszer megkérdezte azt is, észrevették-e az emberek, hogy az Eldorádóban a kocsi rendszáma 666 volt és az autós jelenetnél az öntörvényű ember káromkodott, az istenfélő imádkozott.

Eperjes Károly tanítványai a próbák alatt Sopronban sokszor hallottak labdarúgóberkekből származó hasonlatokat, történeteket, hiszen a színművész maga is futballistának készült, sokáig ő volt a csapatkapitánya a színészválogatottnak. Ha van ideje, a mai napig szívesen focizik.

Ő ebben a közegben tanulta meg, hogy nem elég csak a cipőt kivinni a pályára, abban játszani is tudni kell. Ahhoz pedig az edzésen úgy kell teljesíteni, mint a mérkőzésen.

Így lehet csak bajnokságot nyerni és a tehetséget kiérlelni.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei