Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Május 1-jén töltötte be 90. életévét, a kollégák kórházi ágyán köszöntötték akkor. A nagyszerű színésznő február közepén került kórházba, akkor úgy tűnt, hogy ismét gyors lesz a gyógyulása. A nagy ünnepeléssel ezért vártak a barátai és a családja. Sajnos már nem tudták úgy megünnepelni, ahogy azt eltervezték, egészségi állapota nem engedte.
Lorán Lenke rengeteg színdarabban, filmben és filmsorozatban szerepelt pályafutása során. 1927-ben született Győrben, a balettiskola után Makay Margit stúdióját végezte el. Az 1939-es „Éjjeli zene” című filmben 12 évesen debütált. Tizenhat évesen, 1943-ban szerződött először színházhoz: 1943-ban lett a Fővárosi Operettszínház tagja. 1945 és 1966 között fellépett a Művész Színházban, a Magyar Néphadsereg színházában, a Petőfi Színházban. 1966-tól lett a Vidám Színpad tagja, majd 1998-tól a Mikroszkóp Színpadhoz kötötte a szerződése.
Fantasztikus temperamentuma, jó humora számos alkalommal nevettette meg a nézőket. Kiváló komika volt, aki az erőteljesebb eszközöket is szívesen alkalmazta. Rengeteg vígjátéki szerepe mellett komolyabb karakterek megformálásában is maradandót alkotott. Felejthetetlen szerepei voltak: Peacockné (Brecht–Weil: Koldusopera), Roticsné (Molnár Ferenc: Üvegcipő), Koltayné (Gábor Andor: Dollárpapa), Miss Finigale (Aszlányi–Karinthy: A hét pofon), Pletyus (Maugham–Nádas–Szenes: Imádok férjhez menni), titkárnő (Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság), Pemeténé (Lakatos László: Vágyom egy ágy után). Több filmben és tévéjátékban is szerepelt: Civil a pályán, Állami áruház, Mese a 12 találatról, Felfelé a lejtőn, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Házasságból elégséges, Csárdáskirálynő.
Munkásságáért 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2007-ben a Táncsics Alapítvány életműdíját. 2010-ben lett érdemes művész, ugyanebben az évben Marton Frigyes-díjjal jutalmazták, 2015-ben kiváló művésszé választották. 2005-ben az Új Színház örökös tagjainak sorába fogadta, a Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja volt.
Lorán Lenke kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy leginkább humorával, komikaként tud kiteljesedni, ebben lett kiváló és évtizedeken át megunhatatlan. Egy korábbi interjúban egyszer elmondta, hogy háromévesen megkérdezték, mi szeretne lenni és azt mondta: pipadohány, mert még nem tudta kimondani, hogy primadonna.
Mindig fáradhatatlan volt, energiával és derűvel, szüntelen játékkedvvel teli. Hangereje is töretlen maradt, megőrizte jellegzetes rekedtes hangszínét, tiszta artikulációját, miközben kedélye, mosolya, szemének hamiskás csillogása is a régi maradt. Nagyon jó kapcsolatban volt kollégáival. Borzasztóan megviselte színésztársa, egyben barátnője, Csala Zsuzsa elvesztése pár éve. Ragyogó családanya volt és ötven évig élt boldog házasságban Kozák Lászlóval, a Vígszínház kitűnő művészével, frigyük a legendás színészházasságok közé tartozott. Kozák László 1997-ben hunyt el. Egy fiuk született, aki nem követte a színészi pályán, rendőr lett.
Lorán Lenke a legendás időkben volt a Vidám Színpad tagja, együtt nevetette a közönséget Alfonzóval, Kabos Lászlóval, Kibédi Ervinnel, Kazal Lászlóval. Legutolsó premierje 2014 őszén volt: a Whisky esővízzel című darabot játszották a Karinthy Színházban, ő Vadas Rózsika szerepében lépett fel. Tavaly azt nyilatkozta, hogy jól érzi magát, már a színpad sem hiányzik neki, jól eltölti a napjait belvárosi otthonában és szívesen tölti idejét barátai körében. Ablakából rálátott a Mikroszkóp Színpadra, a Thália Színházra, lakása alatt pedig ott volt az Operettszínház, ahol a pályáját kezdte. Nagyon fájt neki, amikor megszűnt a Mikroszkóp Színpad, és esténként csak a sötét ablakokat látta.
Kalmár Tibor írta A sztárok az éjszakában című könyvében: „Kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy annyi kiváló nevettetője, komikusa, szórakoztatója lenne, mint nekünk, s annyi szeretettel, hálával, tisztelettel és megbecsüléssel is kevesen rajongják körül ünnepelt sztárjaikat, mint mi.” Most ismét szegényebbek lettünk egy nagy színésznővel, komikával. Aki pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Díjai:
Jászai Mari-díj (1968)
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003)
Az Új Színház örökös tagja (2005)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2007)
Táncsics Mihály-életműdíj (2007)
Pepita-díj (2009)
Érdemes művész (2010)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2010)
Marton Frigyes-díj (2012)
Kiváló művész (2015)
Kultúrával kapcsolatos cikkeinket ezen linken tudja elolvasni: kultúrkaland
