Drámai hatása van a magánynak

Négyből egy ausztrál magányos, aminek drámai hatása van fizikai és mentális egészségére egy nemrég bemutatott tanulmány szerint. 

A magányosság szoros kapcsolatban áll a rosszabb életminőséggel, a csökkent fizikai jólléttel és a megnövekedett társadalmi diszkomfortérzettel – derül ki az Ausztrál Pszichológiai Egyesület és a Swinburne Műszaki Egyetem kutatásából.

Az ausztrálok mintegy 30 százaléka úgy érzi, nem tartozik egy baráti körhöz sem, négyből egy pedig úgy érzi, nincs sok közös benne és a körülötte lévő emberekben – állítja az egyesület.

A több mint 1600 ausztrál részvételével végzett kutatás szerint a populáció átlagosan mintegy 55 százaléka „legalább néha” megtapasztalta már a társas kapcsolatok hiányát. Az arány a fiatal felnőtteknél a legnagyobb: nekik 62 százalékuk, míg az idősebbeknek 46 százaléka tapasztalta.

A magányosság magasabb szintjét megtapasztalók sokkal több fizikai tünetről számoltak be. Ilyenek például az alvási nehézségek, a fejfájás, a gyomorpanaszok, a hányinger, a megfázás és a fertőzések. Esetükben gyakori a depresszió, a szorongás, a kapcsolattartási nehézségek és az önbizalomvesztés.

„Az emberek többnyire barátokkal vannak körülvéve. De ha ezek a barátságok nem elégítik ki az egyén igényeit, nem adják meg számára a támogatottság vagy a kapcsolódás érzését, akkor magányosnak érzi magát, akkor is, ha sok barátja van” – mondta Michelle Lim, az egyetem kutatója. „A létező kapcsolatok erősítése és a meghittség kiépítése nagyon fontos” – tette hozzá.

„Legyen az a család, a barátok, a szomszédok, a velünk dolgozó emberek vagy idegenek, akikkel találkozunk, a társas kapcsolatok gazdagabbá teszik életünket. Létfontosságúak az egészség szempontjából” – mondta az egyesület elnöke, Ros Knight.

A szakértő szerint vannak stratégiák, amelyeket az egyének alkalmazhatnak, de a kormánynak is figyelembe kell vennie a magány hatásait, és a probléma kezelésére szolgáló eszközöket kell beépítenie az egészségpolitikába.

„Ezek az eredmények fontosak, mivel bemutatják, hogy a magány egészségügyi kérdés. A magányt fizikai és mentális egészségügyi stratégiánk részeként kell kezelnünk” – véli Knight.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei