A csokoládé korunk legkedveltebb és legváltozatosabban elkészíthető édessége.
A csokoládé kakaóbabból készített édesség. Vékony lapokban, bonbonként vagy italként lehet fogyasztani. A csokoládé szó a 16. század óta használt navatl indián xocolātl névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is.
A csokoládé évezredek óta fontos gyógyszer volt mindenfelé – Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában –, ahol a kakaóbab megterem. Használták a fáradtság leküzdésére, anginás fájdalomban, hasmenésben, székrekedésben szenvedőknél, sőt afrodiziákumként is számon tartották.
A kakaóbabból készült gyógyszert vagy élvezeti szert először csak itták. Szilárd csokoládét a csokitörténelem szerint először az 1700-as években készítettek, amikor egy mexikói kolostor nővérei úgy igyekeztek közösségük számára pénzt gyűjteni, hogy csokoládészeleteket készítettek és azokat árulták.
A csokoládénak tulajdonított temérdek jótékony hatás csak a jó minőségű étcsokoládéra jellemző. A kézműves, minőségi csokoládé jól illeszkedik abba a gasztroforradalomba, amely a csoki- és bonbonkészítést (és leginkább a fogyasztást) sem hagyta érintetlenül. Újonnan alakult csokoládés üzemek sorra hozzák el a legnagyobb csokoládés megmérettetések Oscar-díjait. A csokoládéboltok a magyar fővárosban is hódító útjukra indultak, a divat pedig úgy tűnik, képes eltartani a gombamód szaporodó üzleteket és a köréjük épült szakmát. A kézműves csokoládék térhódítása a minőségi alapanyagokat is a figyelem előterébe állította: egyre többen választják a drágább, de jobb termékeket.
A csokifesztiválok februárban és márciusban hazánkban is egymást érik.
