Ismét Magyarországon koncertezik Chris Botti, Grammy-díjas trombitaművész és zeneszerző. A hazai jazzrajongó közönség által jól ismert fiatal trombitás műsora június 5-én hallható a MoM Sportban.
A fiatal trombitásgeneráció egyik legnagyobb alakja tizenéves kora óta vonzódik a műfajhoz, és az évek során egyedi stílust is alkotott: szeret improvizálni, de zenéje nem zabolázatlan. Inkább a popos formákat kedveli, de vonzza az az atmoszférikus minőség, ami a jazzt jellemzi. A RIAA aranydíjazottjaként olyan jól ismert művészekkel dolgozott már, mint Sting, Michael Bublé, Barbra Streisand, Tonny Bennett, Yo-Yo Ma és Jill Scott. Pályafutása során már elnyerte A legjobb jazzalbum címet is, amely címre több lemezét is jelölték. A zenéjét a filmes világ is felfedezte, s Stinggel együtt 1999-ben filmzenét is írt, eddigi legnagyobb elismerése a 2005-ös Grammy-díj elnyerése volt.
Akár illusztris szimfóniákat ad elő, akár híres koncerttermekben lép fel, páratlanul tiszta és poetikus hangja/hangzása átvágja a zene határait. Minden megvan benne: varázslatos trombitaművész, aki a jazztől kezdve a popon át a rockig mindenben otthon van, ugyanakkor zseniális vezér, aki hagyja, hogy a zenésztársai is ragyogjanak. Emellett nagyszerű showman is, akinek az előadása és a színpad szeretete átragad a közönségre is.
Chris Botti budapesti koncertje előtt nyilatkozott a sajtónak. Mint elmondta, zongoraművész édesanyja „felelős” azért, hogy már kiskorában megszerette a zenét. természetesen először zongorázni tanult, de mint általában a művészgyerekek, fellázadt az ellen, hogy édesanyja nyomdokaiba lépjen. Valami mást akart csinálni, más hangszeren játszani.
– A tévében láttam Doc Severinsent és azt gondoltam, hogy a trombita nagyon menő dolog. Elkezdtem trombitálni, és néhány évvel később, 12 éves koromban, meghallottam az első három hangot Miles Davis’ „My Funny Valentine” című dalából. Abban a pillanatban tudtam, hogy jazz-zenész szeretnék lenni.
Az Impressions című albumáért Grammy-díjat kapott művész, akit egyébként a világ egyik crossovernagymesterének is tartanak, az elismerésről így vélekedett: a Grammy számomra annyit jelent, hogy éltem a lehetőséggel és egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. Ez az én igazi „Grammy”-m. Egyáltalán nem tartom kis jelentőségűnek, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek meghallgatni, megnézni minket. A budapesti közönség is sok különböző dalt hallhat majd az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, a jazztől a klasszikus zenén át a rockig szinte minden műfajban. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog teljesül, teljesen elégedett és boldog vagyok. Budapesten már volt koncertünk 2010-ben, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs elég időnk városnézésre, de arra emlékszem, hogy az ételek nagyszerűek, az emberek pedig vendégszeretőek és kedvesek – tette hozzá végezetül.
