Magyarországon minden második ember súlyproblémákkal küzd, de csak legfeljebb 100-ból 1 embernek van pajzsmirigy-alulműködése, ez pedig egy egyszerű vérvétellel kimutatható. A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő betegek körülbelül felénél észlelhető csökkenő étvágy melletti testsúlynövekedés, ez átlagosan 3 kg. Dr. Bajnok Éva, a Duna Medical Center obezitológus szakorvosa szerint 10%-os testsúlynövekedést már nem lehet csupán a pajzsmirigy rovására írni.
A pajzsmirigyhormonok a szervezet szinte valamennyi sejtjére hatnak, ezért több szempontból is befolyásolhatják a testsúlyt és a testösszetételt. Szabályozzák az alapanyagcserét, az oxigénfelhasználást, hőtermelő képességünket és az úgynevezett spontán motoros aktivitást. Hatással vannak a folyadék- és a sóháztartásra és az izmok, ízületek működésére is.
A pajzsmirigy alulműködésére utaló jelek és tünetek lassan alakulnak ki és elég általánosak: jellemző ilyenkor a gyengeség, a fáradékonyság, az aluszékonyság és a memóriazavar, de utalhat a betegségre az is, ha folyton fázunk, székrekedésünk van, ha száraz a bőrünk, elvékonyodik a hajunk, a körmeink töredeznek, ritkul a szemöldökünk, hangunk rekedt vagy mélyül. Izomfájdalom vagy merevség, fájdalmas, merev, duzzadt ízületek is pajzsmirigy-alulműködésre utalhatnak, de jelentkezhet menzeszzavar, libidócsökkenés és terméketlenség, lassabb pulzus, emelkedett vérnyomás, fulladás, hangulatzavar, megnagyobbodott pajzsmirigy, magasabb koleszterinszint és vérszegénység is. Hosszú távon szív- és érrendszeri betegségek gyakoribb előfordulása vagy a meglévő romlása, fokozott csonttörékenység is előfordulhat.
A lista hosszú, és hiányzik belőle a testsúlynövekedés, amiről már nagyon sokan hallottak vagy olvastak. A pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő betegek felénél vehető észre a csökkent étvágy melletti testsúlynövekedés, ennek átlagos mértéke azonban csak 3 kg. A betegség nőknél lényegesen gyakoribb, ezért az ennek következtében kialakuló többletsúly is nagyobb valószínűséggel magyarázható. Tudni kell azonban azt is, hogy jelentős, 10%-os testsúlynövekedést nem lehet csupán a pajzsmirigy rovására írni.
Az elhízások csupán 10–15%-ában áll a háttérben úgynevezett másodlagos, tehát nem az életmóddal magyarázható ok, többek közt hormoneltérés. A pajzsmirigybetegség melletti vezető endokrin ok az inzulintúltermelés és rezisztencia (pl. cukorbetegség), az alacsony nemihormontermelés (pl. menopauza). Igen ritkán kortizoltúltermelés, növekedésihormon-hiány is oka lehet a túlsúlynak. A stressz és a nem megfelelő alvás is tulajdonképpen hormonzavarra vezethető vissza, ha ezt vérvétellel nem is tudjuk igazolni.
A pajzsmirigy-alulműködésre létezik gyógyszeres terápia, ezt szakorvos írhatja fel és állítja be pár egyszerű vizsgálat után. Az alulműködést a thyroxine-hormon hiánya okozza, a kezeléssel ezt pótolják. A terápia kezdetén fontos a rendszeres felülvizsgálat, hiszen a megfelelő hormonszint beállítása időbe telhet, a későbbiekben az évi ellenőrzés is elegendő.
Felmerül a kérdés, ha az alulműködés elmúlik, helyreáll a testsúly? A válasz sajnos az, hogy nem minden esetben. Ennek legfőbb oka, hogy a testsúly jelentős növekedését nem a pajzsmirigy alulműködése okozza, így annak rendezése nem jár automatikusan a testsúly visszaállásával. Kitartó diéta és mozgás szükséges ehhez is, mint minden más esetben. A pajzsmirigyhormon megfelelő pótlása után ráadásul az izomgyengeség még hónapokig fennállhat, ez egy ideig negatívan befolyásolja a fizikai teljesítőképességet.
A gyógyszeres kezelés mellett érdemes odafigyelni arra is, hogy mit eszünk. Pajzsmirigydiéta kifejezetten nincsen, de pár dolgot érdemes észben tartani. A nyers káposztafélék, a repce, a szója, a sárgarépa és a dió gátolják a jód felvételét, ezért fogyasztásukat javasolt lecsökkenteni. Mondanunk sem kell, ennek alapján a káposztaleves-kúra nem a legjobb választás a testsúly rendezésére. Amit viszont tehetünk, az a tengeri halak fogyasztása és a megfelelő, 2–3 liter folyadék bevitele, illetve hogy elkerüljük az alulműködéssel járó székrekedést, ajánlott a napi 35 gramm rostbevitel.
„Sokan gondolják, hogy a pajzsmirigyük alulműködése miatt híztak el. Az elhízást és a kedvezőtlen arányú testösszetétel mögött a legtöbb esetben túlzott kalóriabevitel és kevés mozgás áll. Ugyanakkor számos állapot és gyógyszer is okozhat súlynövekedést, például a krónikus stressz, az alváshiány okozta hormonegyensúly felborulása, alvási apnoe-szindróma („éjszakai horkolás”), egyes antidepresszánsok, antihisztaminok, sulfonilurea és a bétablokkoló szedése. Hízással járhat néhány ritka veleszületett genetikai rendellenesség és agyállományt érintő betegség is. Megdöbbentő, de ennél sokkal gyakoribb valamilyen pszichológiai eredet (mint pl. a stresszevés vagy jutalmazás) vagy épp a mozgást hátráltató reumatológiai eltérés. Az esetek többségében a fent részletezett eltérések részletes feltárásával egyénileg megtervezett étrend és mozgásterápia hosszú távú betartásával, adott esetben gyógyszeres vagy sebészeti beavatkozással célt lehet érni” – hívja fel a figyelmet dr. Bajnok Éva.
