Balázs Fecóék jubilálnak – Pereg a homok a szélben

Akadt, hogy hosszú haja miatt régen nem engedték be a saját koncertjére. Most már talán ez nem fordul elő vele. Balázs Fecó, a magyar rockzenei élet legendás zeneszerzője-énekese nagy bulira készül, fennállásának 40. évfordulóját ünnepli a Korál együttes. A Papp László Budapest Sportarénában májusban újra színpadra áll a nyolcvanas-kilencvenes évek ikonikus csapata.

Nem a Megasztáron nőtt fel. Az ő generációjának a Beatles, a Rolling Stones berobbanása, a farmernadrág, a hosszú haj jelentette az életérzést, a kapaszkodót, a forradalmat. Önkifejező eszköz volt a számára rockzene, amiben megtalálta saját magát. Hisz a sorsszerűségben, neki a zene miatt kellett megszületnie. Így is készül most a jubileumukra.

A 67 éves Balázs Fecó a magyar zenei élet népszerű, kiemelkedő és legendás egyénisége. Rocktörténeti pályafutása 1967-ben a Neoton együttesben kezdődött, majd játszott a Taurusban. A kultikussá vált Korállal és a Balázs Fecó Band néven alapított formációival koncertezik. Olyan örökzöld slágerek kötődnek hozzá, mint a Homok szélben, a Kőfalak leomlanak, a Kölykök a hátsó udvarból, a Ne állj meg soha, a Maradj velem, az Érints meg, a Kergesd el a felhőt a házamról, a Hétfői Hold, az Évszakok vagy épp a Csönd éve.

Nevéhez fűződik a sitkei kápolna megmentése és harminc éve tartó üzemeltetése a nagyszabású augusztusi koncertekkel. Munkásságát számtalan szakmai és állami elismeréssel jutalmazták. A Kossuth-díj mellett Liszt-díjas, kétszeres EMeRTon-díjas, Artisjus Életmű-díjas, Fonogram-díjas előadó. Példaértékű zenei pályafutásáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és tiszti keresztjét is. Hatszor választották meg az országban az év billentyűsének. Eddig 37 albuma jelent meg, ebből húsz szólólemez volt.

A Korál frontembere most nagy koncerttel foglalja össze életművüket és azt szeretné, ha a rajongóik soha nem felejtenék el ezt a koncertet, amelynek a címe: Ha vége az utolsó dalnak is. Igyekeznek minden számot eljátszani, amit a nézők várnak tőlük. A díszletben megidézik a Budai Parkszínpad légkörét, ahonnan a Korál elindult 1978-ban. Nagy bulira készülnek, meglepetésekkel és ennek keretében Balázs Fecó biztos megemlékezik arról is, hogy 1972-ben lépett be a Taurus XT zenekarba, ahol valójában elkezdődött zeneszerzői, szólóénekesi karrierje. Olyan nemzetközi szintet is megütő szupercsapat volt ez, amelyben együtt játszott a fénykorát élő Radics Béla, Som Lajos és Brunner Győző. És persze ő akkor 21 éves fiatalként ott találkozott Horváth Attila szövegíróval, aki a Taurus ötödik tagjának számított. A Zöld csillag kislemez másik oldalán található Szólíts meg, vándor című dal lett az első közös szerzeményük. A dalok egyik titkává vált Horváth Attila, akivel együtt élték át az elmúlt ötven esztendőt. Ahogy megfogalmazta: egy lelkek ők. A zene és a szöveg csak együtt adja ki az egész dalt, mindazokat az érzéseket, gondolatokat, élményeket, történeteket, amelyekkel a közönség is azonosulni tud.

Balázs Fecónak a Taurus zenei gyökereket jelent. Talán nem véletlen, hogy fiatalokból önálló Korál együttest alapított az 1970-es évek végén, de persze a Taurus hagyományaira építve. Radics gitárjátéka, a rá jellemző keménység és az ő líraisága már tudatosan jelent meg az együttesben. Így született meg a nevükhöz köthető lírai rock stílus is, amelyet ő azóta is képvisel.

Kevesen tudják, hogy a Korál kezdeti időszakában nem jelenhetett meg nagylemezük. Csak az 1981-es Táncdalfesztivál hozta meg az áttörést, amikor a Homok a szélben hatalmas slágerré vált, Erdős Péterék végül kiadták az albumukat, amely 400 ezer példányban kelt el!

A Korál négy önálló lemez után legutóbb 2006-ban mutatta be a Kisstadionban telt ház előtt a Ne állj meg soha című albumát. Most pedig már jubileumra készülnek. Nem kölykök már ők sem a hátsó udvarból, s még nem is állnak meg, hiszen a homok még mindig ott pereg a szélben. A Korál legendájával együtt.

Életre szóló küldetés

„Hiszek a sors által kitűzött utamban. Remek fiatalságom volt, egy olyan időszakban, amikor nem számított a pénz, mint ma. Az értékek a maiakkal ellentétben közelebb álltak a valósághoz, legyen az bármilyen társművészet. A hosszú haj, a farmer jelkép volt. A rockzenén keresztül nem politizálni akartunk, hanem forradalmi változást szerettünk volna elérni a dalokkal. Hatni akartunk a körülöttünk lévő világra. Ennek értéke és súlya volt még a ’80-as évek közepén is. A közönség a koncerteken maga helyett a mi korosztályunktól akarta hallani mindazt, amit ő is gondol vagy ki szeretne mondani. Ez az életérzés visz ma is előre. Azt csinálom, amit szeretek, és a visszajelzések szerint az emberek is szeretik a dalokat. Ez egy életre szóló küldetés” –  mondta tudósítóknak a Kossuth-díja átvétele után Balázs Fecó 2016-ban.