„Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell rátalálni”

Vannak módszerek arra, amelyekkel az egyéni tragédiák győzelemmé alakíthatók, éljünk tudatosan ezekkel a megoldásokkal! Találjuk meg életünk értelmét! – tanácsolja a csalad.hu szakértője, Dobrai Zoltán mentálhigiénés lelkigondozó, családterapeuta-jelölt.

Három út a megoldás felé

Viktor Frankl bécsi orvos, pszichiáter a múlt század második felében a maga és mások szenvedésének köszönhetően arra a következtetésre jutott, hogy a legnehezebb élethelyzetben is van értelme az életnek, amitől a szenvedés is értelmet nyerhet. Franklt 1944-ben az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, ahol állapotos felesége az életét vesztette, ő viszont túlélte a lágert.

Frankl szerint három fő útvonalat követve találhatjuk meg életünk értelmét: az egyik, hogy feladatot tűzünk ki magunk elé, a második út, ha valakit szeretünk, a harmadik pedig, ha a reménytelen helyzetben saját hozzáállásunkat változtatjuk meg. Ezekkel az utakkal még az egyéni tragédiák is győzelemmé alakíthatók. Tapasztalata szerint ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme kell, hogy legyen.

Ha nincs jövőkép, elveszik a tartás

Visszaemlékezéseiben Frankl leírja, hogy a koncentrációs táborokban szellemileg, emberileg azért adták fel magukat a rabok, mert nem volt jövőképük, nem tudták, hogy meddig kell a táborban maradni. A jövője elvesztésével pedig elveszti szellemi tartását a fogvatartott, leépül testileg-lelkileg, fokozatosan következik be a halála. Nem tesz meg semmit a maga érdekében, nem kel fel, nem mosdik, nem megy orvoshoz. Másrészt, akik a táborban határozott időpontra várták a felszabadulást, ami a várt időpontban nem következett be, a csalódásba belehaltak.

Hasonló pszichológiai helyzetben van az a munkanélküli, aki nem ismeri a jövőjét és életét csak a múlt szemszögéből látja. Az első nagy világgazdasági válság (1929–1933) jelentős munkanélküliséget okozott. „Nincs állásom, tehát haszontalan vagyok, az életemnek nincs értelme, célja” – gondolták ezek az emberek. Amiatt szenvedtek, hogy nincs feladatuk, életcéljuk, haszontalannak, lélekben üresnek érezték magukat. Ekkor továbbképzésre járatták őket, amitől a depressziójuk megszűnt, akkor is, ha a gyomruk ugyanúgy korgott, mert továbbra sem kerestek semmit. A tapasztalat az, hogy akinek van miért élnie, tehát van életcélja, az minden „hogyant”, azaz bármilyen körülményt elvisel.

Az adott helyzetben a legjobbat tegyük

A Frankl által kidolgozott pszichoterápia, a logoterápia úgy vallja, hogy az életnek minden körülmények és feltételek közt van értelme. A kifejezés a logosz szóból ered, ami többek között értelmet jelent.

A logoterápia szerint az ember belső nyugalmához egy egészséges feszültség is szükséges, mely az értelmesnek érzett feladatokból és célokból származik. A szenvedő képes lehet békésen elfogadni az állapotát, vagy átkozhatja a környezetét, összetörhet, siránkozhat, kétségbeeshet, vagy akár erőt is gyűjthet. Az értéket az adott helyzetben a hozzáállás alakításával lehet megvalósítani. Ezt nevezi a logoterápia személyes beállítódásnak. Ez egy készség arra, hogy az adott helyzetben a legjobbat tegyük.

Modern illúzió az, hogy az ember mindent korrigálhat. Nem lehet mindent. Ezért van szükség arra, hogy a nézetét, a hozzáállását változtassa meg, ha már a körülményeket nem tudja. Ha a szenvedés okát nem lehet megszüntetni, akkor a szenvedésnek értelme van. Az ember minden körülmények között egy értelmes feladatot és célt keres a rajta kívül álló világban. Az értelem mindig ott van, csak nekünk kell erre rátalálni.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei