Adjuk vissza a fizikai munka megbecsülését!

Nem örvend nagy népszerűségnek a kétkezi munka Magyarországon és a tendencia érzékelhető a munkaerőpiacon szereplő összes generáció körében: a fiatalok, a pályakezdők a még gyönge lábakon álló karrierjük kiépítése miatt nem vállalkoznak fizikai munkára, az idősebbek pedig visszalépésként élik meg, ha nem szellemi munkával keresik meg a napi betevőt. De miért éljük meg ennyire rangon alulinak a fizikai munkát?

Rengeteg érvet hallunk burkoltan és kimondva is nap mint nap a szellemi munka nagysága mellett. Ez természetesen örömteli hír, hiszen azt is jelenti, hogy a tudás és a tapasztalat elsajátítása értéket képvisel világunkban. De vajon melyik érettségiző fiatal ne hallotta volna az unásig ismételt „Tanulj tovább, hogy sikeres ember lehessen belőled” vagy éppen a „Nem kellene valami tisztességes munka után nézned?” intelmeket? A szándék bizonyosan jó, de az analógia annál kevésbé: a szellemi tevékenységek dicsőségét a fizikai munka alantasságával állítja negatív párhuzamba, utóbbi megbecsültsége így folyamatosan kopik az előbbi fényében.

Ha a sarkos tényekre szorítkozunk, valóban igaz, hogy a fizikai munka megterhelőbb, mint a szellemi munkakörök, valamint végzése sokszor erős koncentrációt és állóképességet igényel, emellett azonban kevésszer hallunk a tevékenység pozitív hozadékairól, pedig a terület nem szenved hiányt azokból sem.

„Az elmúlt tíz évre alapvetően jellemző, hogy népszerűbb a szellemi munka a fiatal és idősebb munkavállalók körében egyaránt. Aki egyetem vagy főiskola keretein belül folytatja a továbbtanulást, az általában könnyű szellemi munkát vagy kevésbé jól fizető szakmai gyakorlatot választ olyan területen, amelyet később hasznosnak vél karrierje szempontjából és jól mutat az önéletrajzában. Az idősebbek visszalépésként élik meg a fizikai munkavégzést, ugyanis azok gyakran nem igényelnek különösebb szakmai tudást, végzettséget vagy nyelvtudást. A valóságban a képlet korántsem ilyen egyszerű: a fizikai munka gyakran jobban fizet, mint a könnyű szellemi tevékenységek (irodai munka, asszisztensi tevékenység vagy adatrögzítés), ezenfelül nagyon fontos képességeket is fejleszt, mint például az önfegyelem vagy a monotonitástűrés, arról nem is beszélve, hogy belelátni egy szakmába sosem fölösleges időtöltés, rengeteg olyan apróságot megtanulhat az ember, amelyről nem is sejti, hogy hasznát fogja látni a jövőben. Diákként, egyetem mellett kiváló pénzszerzési lehetőség, még akkor is, ha a munkakör nem feltétlenül vág a tanulmányai profiljába, ugyanis a legtöbb fizikai munka rugalmas időbeosztással és kiváló fizetéssel jár” – mondta el Virág Viktor, a MADS – Márton Áron Iskolaszövetkezet igazgatósági tagja.

Ideje tehát, hogy a szellemi munka árnyékából kilépve, ne csak anyagi formában honoráljuk és újra értékes foglalkozásként tekintsünk a fizikai tevékenységre! Fontos, hogy életünk minden szakaszában olyan munkát végezzünk, ami kielégít és boldoggá tesz hosszú és rövid távon is, ha pedig nagyobb örömet lelünk a szerszámkészítésben vagy targoncakezelésben, mint az adminisztratív munkavégzésben, az általános megítélés ne legyen meghatározó szempont. A mai trendek ugyan fals módon azt diktálják, hogy csak a szellemi munka adhat társadalmi megbecsülést és hosszú távú sikereket, ez azonban már csak azért sem lehet igaz, mert ahogy nincs két ugyanolyan munka, úgy két ugyanolyan munkát végző személyiség sem létezik, mindenkinek mást jelent a siker és más kompetenciái, készségei várnak fejlesztésre. Egy bizonyos: minden munkát végző embernek egyaránt jár az elismerés és a megbecsültség, bármely munkakörben helyezkedjen is el!

Akár ez is tetszhet A szerző további művei