A poloskák már a spájzban vannak

Jelentősen megnőtt a hazai poloskapopuláció az elmúlt években. E rovarok elszaporodásának okai között a legjelentősebb az éghajlatváltozás, az egyre enyhülő telek segítik igazán az új fajok megtelepedését. Védekezni pedig a lakásban szinte lehetetlen az invázió ellen.

Ahogy lassan változik a Kárpát-medence éghajlata, úgy jelennek meg újabb és újabb állat- és növényfajok Magyarországon. Elég csak a számtalan mesében is szereplő katicabogarakra gondolni, néhány évtizeddel ezelőtt ez az ízeltlábú egyet jelentett mindenki számára a piros hátú hétpettyessel, mostanában viszont szinte alig lehet ezekből látni. Annál több a harlekinkatica, amelyik új jövevény, hiszen a 2000-es évek előtt csak egy-egy példányával lehetett találkozni idehaza. Azóta viszont szépen lassan, de átvették az uralmat hagyományos társaikkal szemben. Ami úgy általában a hétvégenként a réten sétáló családokat nem feltétlenül zavarja, azonban a borászokat kifejezetten fel tudja dühíteni, amikor a mustba kerülve az egész levet jól megkeserítik.

Kevésbé szívesen látott rovarok a poloskák, amelyek lassan már minden zugba beeszik magukat, pláne hidegebb időben. A pár hónapig zárva tartott spájzablakot így tavasszal kinyitva csak úgy potyognak be a lakásba a hűvös miatt fáradtan lépkedő büdös kis rovarok.

Kiss Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa a csalad.hu-nak azt mondta, az önmagában nem új jelenség, hogy sok a poloska, nem téved azonban sokat az, aki úgy érzi, ennyi sosem volt még idehaza. Az ok itt is az időjárási viszonyok megváltozása, illetve az, hogy új fajok jelentek meg nálunk.

Az évtized közepén terjedt el az ázsiai eredetű márványos poloska, előtte a kétezres években pedig két címeres poloskafaj, a zöld vándorpoloska és a nyugati jövevény levéllábú poloska vetette meg ízelt lábait magyar földön. És a helyzet az, hogy olyan jól érezték magukat, hogy meg is telepedtek itt. A jelenség nem ritka, sőt egyre kevésbé szokatlan, ugyanis évente százával hurcolnak be az országba a kereskedelem révén idegen fajokat, pontosabban a mezőgazdaság számára kártevőként számon tartott egyedeket – mondta a kutató, hozzátéve, hogy a rovarok többsége az első télen, vagy még hamarabb kipusztul. Azonban az éghajlat változásával vannak olyanok, amelyek egy-két idényt átvészelnek, vagy megtalálják a megfelelő élőhelyet és megtelepednek. Ez történt az előbb említett három új poloskafajjal, amelynek populációja már az egész országot ellepte.

A poloskák felbukkanásának drámai növekedése a téli, úgynevezett zord napok számának csökkenésével egyenes arányban nő. Azokat az időszakokat nevezik így, amikor az egész országban a legmelegebb mínusz tíz Celsius-fok alatt marad. Ezekből a napokból régebben szezononként nagyjából tucatnyi volt, most alig akad egy-két ilyen. A poloskák így könnyen át tudják vészelni a telet, nem fagynak meg.

Úgy általában poloskáról beszélni igen nehéz – mondta Kiss Balázs –, ugyanis ennek a rovarnak több száz faja él Magyarországon, és jelentős különbségek vannak köztük. Van ugyanis növényevő (a frissen beköltözött címeres poloskák például azok), és olyanok is, amelyek ragadozók, és jobb híján elfogyasztják a másik szembejövő poloskát is. Nem mindegyik olyan invazív azonban, mint az újak, ezért nem látjuk a hatalmas sokféleséget a mindennapokban. Ezen rovarokról tudni kell még, hogy példányonként 100-nál több utódja lehet, sőt van olyan faj is, amelyiknek egy nyáron két generációja is felnő, így egyetlen tavasszal még élő állat 200 utódot hoz létre az év második felére! Nincsen olyan mennyiségű természetes ellensége, amelyik jelentősen ritkítaná az állományt, így a nagy számok törvénye alapján sok marad életben, és kerül a kerti bútortól a konyhaasztalon át a nyárestén kitöltött pohár borba.

Aki abban bízik, hogy valamilyen befőttesüveges trükkel, vagy egy „rossz szagú” növény ültetésével poloskamentes övezetté tudja tenni közvetlen környezetét, annak csalódnia kell. Van természetesen kifejezetten a poloskák ritkítására kifejlesztett rovarirtó szer, de azt odahaza, pláne a lakáson belül nagyon nem tanácsos használni. Kiss Balázs azt mondta, az egyetlen megoldás, hogy a résekben, a repedésekben, az ablakok körül összegyűlt rovarokat összegyűjtve kitesszük a hidegbe. Már akkor, ha odakint fagy, így van esély arra, hogy elpusztulnak. Vagy a drasztikusabb beavatkozás, hogy maga a gyűjtő üti agyon a kis állatokat. Aki viszont nem akar eddig eljutni, az kisebb-nagyobb hatékonysággal meg is előzheti a bajt, vagyis azt, hogy minden tavaszi ablak- és ajtónyitásra egy marék poloska pottyanjon a lakásába. A rejtett kis zugokat érdemes rendszeresen áttisztítani, kisöpörni, megmozdítani. A már említett spájzablakot mondjuk naponta kinyitni, így már nem lesz olyan ideális rejtek a téli telelőhelyet kereső rovarnak. A ritkán használt redőnyöket is érdemes átmozgatni rendszeresen, a falnak támasztott nyári bútorokkal is hasonlóképpen lehet eljárni.

Az MTA munkatársa azonban egy rossz hírrel is szolgált. Ingatlanja válogatja, hogy melyikbe mennyi poloska igyekszik beköltözni. Vannak olyan speciális jellemzők, amelyek egyik lakást vonzóbbá, míg a másikat tulajdonképpen taszítóvá teszik ezen apró rovarok számára. Hogy pontosan mi van hatással a vonzalomra, azt mélyreható vizsgálatokkal még nem próbálták kideríteni, de lehet akár az ingatlan fekvése, tájolása vagy annak kontúrja is. A kutatások szerint ugyanis a poloskák kontúrokat látnak és felismernek, így egy csinos vonalú épület lehet, hogy jobban felkelti az érdeklődésüket, mint egy – számukra – kevésbé kedves formájú házrész.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei