A hosszú és egészséghez élethez a mediterrán vagy a japán étkezési szokásokat kellene mindenkinek követnie: vagyis kevés fehérjét és sok szénhidrátot kellene fogyasztani – derül ki egy ausztrál kutatásból.
Egereket vizsgáltak meg az ausztrál University of Sydney munkatársai, akik arra voltak kíváncsiak, milyen étrend segíti legjobban a test, azon belül is az agy egészségét. Megállapításaik röviden úgy foglalhatók össze, hogy a mediterrán, illetve a japán étrend biztosítja leginkább a hosszú életet és az agy fittségét – ismertette a csalad.hu.
Az angol nyelvű kínai lap, a China Daily beszámolója szerint a rágcsálók fehérjeszegény, de magas szénhidrát-tartalmú ételeket kaptak, s a kísérleti egerek korlátozás nélkül annyit ehettek, amennyit csak akartak. Az eredmények szerint ezen állatok az elemzett időszak végén sokkal jobb általános egészségi állapotban voltak, mint a hagyományos étrenden tartott kontrollcsoport tagjai. Sőt, az agyuk is jobban működött, legalábbis a tanulás és a memória terén jobb eredményeket produkáltak.
„Hosszú ideje nagy erőkkel kutatjuk azt a szert, amit bevethetünk a demencia ellen. Le tudjuk lassítani a folyamatot, de megállítani még nem. Éppen ezért különösen izgalmas egy olyan étrend meghatározása, ami segít az agy fiatalon tartásában” – idézi a lap az egyik vezető kutatót, Devin Wahlt. Azt már mintegy száz éve bizonyították, hogy az alacsony kalóriabevitel növeli a várható élettartamot, azonban ennek követése igencsak nehéz a nyugati társadalmakban, ahol az élelmiszer gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre – magyarázta a kutató. Kiemelte, hogy ezért is hasznos lehet egy olyan táplálkozási forma fellelése, amely koplalás és bevitelcsökkentés nélkül hoz hasonló eredményt. Az alacsony fehérje és magas szénhidrát-tartalmú táplálkozás pedig közel azonos hatást ért el.
Egy másik, de szintén az étkezési szokásokhoz köthető tanulmányban arról értekezik Jenna Macciochi, a University of Sussex immunológusa, hogy a túlzásba vitt nassolás egyszerűen tönkreteszi az immunrendszert. A szerző a Conversation című lapban megjelent cikkében arra emlékeztet, a reggelizés viszonylag új szokás, a rómaiak idejében például egyáltalán nem ültek asztalhoz az emberek reggel. Ők általában egyetlen főétkezést tartottak, azt is délben. Akkor azonban igyekeztek nagy mennyiséget lenyelni. Az ipari forradalom hozta meg az első jelentős változást, akkor kezdett kialakulni a most ismert étkezési rend, méghozzá a szigorúan kötött munkaidő miatt. Vagyis a késő XVIII. századtól ülnek naponta általában háromszor is asztalhoz az emberek, elsősorban a városokban. A változás napjainkban is zajlik, a folyamat azonban nem jó irányt vett. A szerző arra figyelmeztet, egyre többen vannak, akik szinte folyamatosan nassolnak, vagyis folyamatos a tápanyagbevitel, nincsenek jól körülhatárolható étkezési időszakok. Egyesek tulajdonképpen ébredéstől lefekvésig, vagyis napi 16 órán keresztül esznek. Ezzel pedig hosszú távon végzetes csapást mérnek immunrendszerükre. Az emberi szervezet működésében ugyanis elkülönülnek étkezési és étkezés utáni időszakok, ezek az emésztésre és a test védekező mechanizmusának működésére is hatással vannak. A fogyasztás során a gyulladásos állapothoz hasonló jelenség zajlik le a testben, az immunrendszer működése ilyenkor megborul. Nyugalmi helyzetben áll csak helyre. Ha folyamatos a táplálkozás, a védekező mechanizmus folyamatosan átmeneti állapotban van, vagyis nem képes teljes mértékben ellátni feladatát. Ez könnyen cukor- és szívbetegséghez vezethet. Vagyis érdemes az étkezések számát és hosszát is észszerű keretek közé szorítani, legalábbis annak, aki igyekszik megőrizni az egészségét.
