A futás lassítja az öregedést

Lassabban öregednek, akik sportolnak, pontosabban akik rendszeresen futnak – állapították meg német kutatók. Rossz hír a monotonitást nem kedvelő, de erősödni vágyó embereknek, hogy a konditermi súlyemelgetés nem éri el ugyanezt a hatást.

A csípős hidegben harminc-hatvan perc sportolás már önmagában is frissítő hatású, legalábbis, ha az ember kibírja ilyen hosszú ideig a fagypont körüli hőmérsékleten. Más kérdés, hogy teljesen edzetlenül nem feltétlenül egészséges télen megkezdeni a kültéri erőpróbákat, pláne a futást. A szervezetet jó ugyanis hozzászoktatni a hőmérséklet változásához, az ideálisnak egyáltalán nem nevezhető körülményekhez – hívja fel a figyelmet a csalad.hu.

Ilyenkor nem csak a légzőszerveket tudja megterhelni a hideg, hanem az izmokat és az ízületeket is, így – fokozatosság és felkészülés nélkül – sokkal könnyebb megbetegedni, megsérülni. Aki azonban nem rögtön félmaratonnal kezd télvíz idején, vagy az elmúlt hónapokban is kijárt olykor kocogni, ezt mindenképpen érdemes folytatnia, ha lassabban szeretne öregedni – ez derül ki a Lipcsei Egyetem kutatócsoportjának most publikált vizsgálatából, amiről a European Heart Journal című szaklapban számoltak be.

A kutatók hat hónapon keresztül 266 önkéntes bevonásával figyelték meg, milyen hatása van az emberi szervezetre a különböző sportoknak. Négy csoportra osztották a résztvevőket: az egyik társaság rövid, de intenzív futásokat teljesített, a második társaságnak hosszabb kocogásokat kellett teljesítenie, a harmadik konditeremben növelte a muszklijait, a negyedik pedig a kontrollcsoport volt, az ide sorolt résztvevőknek semmilyen pulzusszámnövelő feladatot nem adtak. A közös mind a 266 résztvevőben azt volt, hogy közvetlenül a felmérés megkezdése előtt semmilyen rendszeres sporttevékenységet nem folytatott. A szakemberek a fehérvérsejteket vizsgálták a program előtt, pár nappal a feladatok megkezdése után, majd pedig a kísérleti időszak hat hónapjának végén. Azt figyelték meg, hogy a futók (mindkét csoport) esetében nagyobb volt az érintettek telomerázenzimjének aktivitása, és hosszabbak a sejtjeikben lévő telomerek. Ez utóbbiak a kromoszómák végét védő „kupakok”, amelyek minden egyes sejtosztódáskor rövidülnek, az élet végéhez közeledve folyamatosan „kopnak”. A futóknál azonban ez a rövidülés megállt, sőt a kutatócsoport megállapítása szerint nőni kezdett a hosszúsága. A telomerázaktivitás növekedése ezzel együtt jár, pontosabban ennek egyik okozója, mivel ez az enzim segít a sejtvégek karbantartásában.

A futás öregedéslassító hatását nem csak az egyének saját mintáinak összehasonlítása mutatta meg. A beszámoló szerint a kontrollcsoporthoz képest, sőt az egyes izomcsoportjaikat külön-külön tréningező emberekkel összehasonlítva is egyértelműnek tűnt a különbség. Ulrich Lauds professzor, az egyik szerző a brit Independent című lap beszámolója szerint azt mondta, „érdekes módon a súlyokkal végzett gyakorlatoknál nem volt kimutatható ez a hatás”. Christian Werner társszerző szerint a változás mögött evolúciós okokat kell keresni: „az állóképességi vagy nagy intenzitású testedzések hasonlítanak leginkább az ősök fizikai terheléséhez, amikor ez segített az életben maradásban a harcoknál és a vadászatokban”.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei