Harmincöt éve mutatták be az itthoni szocialista társadalom emlékezetes zuhanástörténetének tükrét, a Dögkeselyű című magyar filmet, amely nemzedékek szimbólumává vált. András Ferenc rendezésében, Cserhalmi György főszereplésével hatvan országban vetítették az alkotást, amelynek titkát sokan próbálták megfejteni. A mítosz azóta is él: Simon József taxis története a drosztokon alapmű.
A Dögkeselyű mérföldkőnek számító kultuszfilm, többmilliós nézettsége nehezen szárnyalható túl. Hazai és nemzetközi sikereket ért el az 1982-es balatonfüredi premier után. Egyiptomban gumibottal verték a mozinál sorban álló hatalmas tömeget, mert mindenki be akart menni a terembe látni a filmet. Moszkvában majdnem a csillár bánta a hatalmas ovációt, Róma felett pedig 30 méteres kifeszített vásznon éjszaka nézhette a közönség az igazságosztó taxisofőr történetét, miközben a csehek remake-et is forgattak belőle, a franciáknál pedig ma is forgalmazzák.
Az alkotást 1983-ban Aranymedve-díjra jelölték a Berlini Filmfesztiválon, majd a Berliner Morgenpost olvasóinak díját is megkapta, amit addig magyar film még soha. A film emblematikus főcímzenéjét Kovács György hangmérnök, zeneszerző jegyzi, ezért ő is elismerést vehetett át, csakúgy, mint a főszereplő, akit itthon jutalmaztak díjjal alakításáért.
A Dögkeselyű eredeti története, forgatókönyve Munkácsi Miklós Kihívás című regénye alapján készült. Sokan a mai napig akciókrimiként határozzák meg a film műfaját, ám András Ferenc rendező szerint ez nem fedi az alkotás valódi mondanivalóját. Ő társadalmi drámának, igazi zuhanástörténetnek tartja ezt a mozit. Szerinte az ész, az értelmiség trónfosztása az egyik fő üzenete az alkotásnak.
– Keserű film ez, amikor a mózesi törvények érvényesülnek. A hős, a nem bűnös ember, akinek ártatlanságában a rendőrség, a saját apja, anyja, környezete sem hisz, kétségbeesésében kénytelen a maga értékei szerint igazságot szolgáltatni, s így a jogszabályok szerint bűnössé válik. Ez ennek a mozinak a kulcsdrámája. Ki a bűnös, ki az ártatlan és milyen szemszögből nézve? A taxisofőr a végén pedig azért választja, hogy kiszáll ebből az életből, mert nem akar már békülni és harcolni senkivel, nem szeretné az életét újból nulláról kezdeni. Közben pedig ott láthatjuk azt a jelenséget, amely nagyon jellemző volt a szocializmusra. Az alsóbb osztályokból kitörő ember, aki diplomát szerez, kénytelen elmenni taxizni, mert a társadalom nem becsüli az értelmiségi létet, tudást. Ez erős politikai üzenetnek számított. A meg nem értettségek láncolata a történet befejezése, amikor Simon József abban vityillóban robbantja fel magát, ami az öröksége, szülei életének a munkája – mondta a filmről tudósítónknak a Kossuth- és Balázs-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, aki a mai napig eljár a filmmel kapcsolatos közönségtalálkozókra.
A Dögkeselyű köré rajongói csoport alakult. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művészt, Cserhalmi Györgyöt például a taxisok régebben gyakran szólítottak kollégájuknak, vagy nem engedték fizetni, ha utazott velük. Sőt, egy alkalommal, amikor a forgatás idején kiment kipróbálni, hogy milyen vezetni egy taxit forgalomban, leintették. A színész nem jött zavarba, hanem kiautózott a férfival Ferihegyre. Máskor, már a film bemutatása után pedig ő vitt fel egy fiatal tanárból lett taxist az Endrődi Sándor utcába, mert ő nem talált oda. Helyet cseréltek és Cserhalmi fuvarozta magát tovább. Öt éve pedig egy portál újraforgatta a zsigulis, ladás autós üldözési jeleneteket Budapesten.
Legendák, történetek, sztorik övezik a Dögkeselyűt a mai napig. A szocialista országokban például sokáig úgy vetítették a filmet, hogy a végét, az öngyilkossági részt ideológiai okok miatt kivágták belőle. Az oroszoknál pedig jó ideig betiltották. András Ferencet egyébként a film után egy amerikai filmstúdió hat alkotás elkészítésére szerződtetni akarta, ám ő nem szeretett volna elmenni az országból, ezért nemet mondott.
A film idén ünnepli 35 éves jubileumát. Folytatás nem készült belőle és így őrzi a maga legendáját. A Dögkeselyű továbbra is ott körözhet a magyar film felett. Generációs mítoszként. Mózesi törvényekkel átitatott szocialista zuhanástörténetként.
A Dögkeselyű szereposztása:
Cserhalmi György (Simon József taxisofőr)
Maria Gładkowska (Roska Cecília, magyar hangja: Kiss Mari)
Temessy Hédi (Halmosné Roska Mária)
Perczel Zita (Szántóné Roska Erzsébet)
Blaskó Péter (Siska főhadnagy)
Szabó László (Kovács százados)
Udvaros Dorottya (Ági)
Pap Vera (Kati)
Kiss Mari (Cecília hangja)
Bács Ferenc (Kowarski Előd)
Katona János (Gyetvai nyomozó)
Hollósi Frigyes (Nyomozó)
Kristóf Tibor (Nyomozó)
Kránitz Lajos (Taxisofőr)
Gát György (Taxisofőr)
Vogt Károly (Kártyázó taxis)
Ábel Anita (Johanna)
Moór Marianna (Kowarskiné)
Ujlaki Dénes (Garázsmester)
Görbe Nóra (Óvónő)
Kenderesi Tibor (Számlát kérő utas)
