A boldogság tanulható

A boldogság nem örökké tartó, folyamatos pozitív állapot, hanem pillanatokból áll. A másokhoz kapcsolódó pozitív élmények elraktározása, az egymáshoz kapcsolódás és szeretet felidézése és megosztása is sokat segíthet azokban a nehéz időszakokban, amikor nem érezzük közel magunkhoz a számunkra fontos embert – mondja Magyaródi Tímea, az ELTE Pszichológiai Intézetének adjunktusa. A boldogságkutatóval a Családháló.hu készített interjút.

 Mi a pozitív pszichológia lényege, ha egyetlen összetett mondatban kellene összefoglalni?

Én egy helyett inkább kettő, sőt három gondolatot emelnék ki. Egyrészt már az ókori görögök is kutatták, hogy mitől boldog az ember, tehát ez egy örök emberi kérdés. A pozitív pszichológia célja azonban az, hogy ne csak gondolkodjunk ezen a témán, hanem valós, úgynevezett evidence-based kutatásokat is végezzünk, valós adatokkal is alátámasszuk, amit a témáról gondolunk. Másrészt a 2000-es évekig a pszichológia elsősorban a negatív pszichés jelenségekre, betegségekre fókuszált, miközben a népesség jó része, az ún. átlagember nem beteg. Az ő pszichés jóllétükkel addig senki nem foglalkozott.

Miért kellene foglalkozni a lelkileg egészséges emberek pszichés jóllétével?

Több okból. Egyrészt azért, mert az ember nemcsak jól vagy rosszul van, leggyakrabban valamilyen átmeneti szakaszban, érzelmi állapotban van, amelyekről van mondanivalónk, mégis ritkán beszélünk róla. Továbbá a boldogság nemcsak lelki, érzelmi szempontból jó, vannak előnyös fizikai is – például egészségmegőrző –, sőt gazdasági – például kreativitást növelő, költségcsökkentő – hatásai is. Mivel a leggyakrabb pozitív érzés a szeretet, ezért azt szoktam mondani, hogy „teljes mértékben megéri szeretni”. És végül azért is érdemes a jólléttel foglalkozni, mert az emberek jó része nem tudja, hogy a boldogság 40%-ban tanulható.

40 százalékban felelősek vagyunk a saját boldogságunkért

Ez azt jelenti, hogy 40 százalékban felelősek vagyunk a saját boldogságunkért?

Igen. Sonja Lyubomirsky kutatásokkal igazolta, hogy boldogságunk 50%-ban genetikailag, biológiailag meghatározott, 10% az életkörülményeinkből fakad, a maradék 40% viszont tőlünk függ. Az elsővel nem tudunk mit kezdeni, a második nem meghatározó, itt ugyanis nem a luxusvilla–panellakás közti különbségekre kell gondolni, hanem „csak” az alapszükségleteinkre: van-e fedél a fejünk felett, van-e ennivalónk, van-e munkánk, stb., azonban 40%-ban rajtunk áll, hogyan érezzük magunkat. Ennek ellenére általában nem szoktunk foglalkozni vele. Pedig vannak mindenki számára elérhető, tudatosan választható, végezhető, ún. boldogságfokozó gyakorlatok.

Mielőtt ezekre rátérünk, ugorjunk vissza az első kérdésre! Mi volt a harmadik gondolata?

Hogy mi nem a pozitív pszichológia lényege: nem az, hogy mindent csak pozitívan, amolyan rózsaszín szemüvegen keresztül lássunk vagy éljünk meg. Sőt, ellenkezőleg: nagyon fontosnak tartjuk megélni a negatív érzelmeket, élményeket is. A lényeg ugyanis – és talán ez a pozitív pszichológia legfontosabb üzenete – a pozitív és negatív érzelmek, élmények megfelelő aránya.

Számszerűsíthető ez a „megfelelő arány”?

Igen, mégpedig tudományosan is megalapozott számmal. Barbara Fredrickson és Marcial Losada kutatók megvizsgálták, hogy azoknak az embereknek, akik magukat boldognak mondják, milyen hétköznapi élményeik vannak. Ezekből az ún. élménynaplóból számították ki a minimum 3:1-es (pontosabban 2,96:1-es) arányszámot. Ez azt jelenti, hogy minimum háromszor annyi pozitív élményt, mint negatívat kell átélnünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

Nem az a boldog, akit csak pozitív élmények érnek

Ha ez egy minimum, akkor van ennek a felső határa is?

Igen, a legfeljebb 10:1-es arány az egészséges. E felett már valószínűleg torzított valóságészlelésről beszélhetünk, arról a bizonyos rózsaszín szemüvegről. Az a szint már valamilyen patológiát feltételez; nem valószínű, hogy a mentális egészség indikátora lenne. Tehát nem az a boldog, akit csak pozitív élmények érnek, ahogy az sem valószínű, hogy aki körül látszólag minden tökéletes, az tényleg jól van. Az emberi élet természetes részei a jó és a rossz élmények, érzések; a kérdés az, hogy ezek milyen arányban vannak jelen az életünkben, és, hogy ezekből mire fókuszálunk tudatosan. A szakembereknek és a médiának nagyon nagy felelőssége van abban, hogy ezt az üzenetet átadják.

Szabadidővel kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: szabadidő

Akár ez is tetszhet A szerző további művei